20064. lajstromszámú szabadalom • Farkalapács

Megjelent 1900. évi deezember lió 13-án. MAGY. SZABADAT,MI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 20064. szám, XX/b. OSZTÁLY. Far-kalapács. KÖHLER VILMOS KOVÁCSMESTER HANNOVERBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 juniu-í hó 20-ika. Az új kalapácsnak czélja, hogy különösen kisiparosok műhelyében a külső verőt (pörölyözőt) fölöslegessé tegye, minthogy ennek a kalapács kezelésére bármely fiatalabb, gyakorlatlan munkás is alkalmas. Nagyobb műhelyek a különböző kovácsmunkákat a kalapács segélyével tisztán és raczionális módon, könnyű szerrel gépüzem segélyével is végezheti. A találmány lényeges ismérve, mint az a csatolt rajzlapon az 1. ábrán oldalnézetben látható kiviteli módozatából kitűnik, egy a kalapácsnyélre ható, szabályozható feszültségű (k) spirálrúgó képezi. Ez a rúgó egyik végével közvetlenül a lengő kalapács nyélre vagy egy külön, a kalapácsnyéllel mereven összekötött (1) emelőre hathat. A (k) rúgó feszültségének és így a kalapácsütés erejének szabályozására a rúgó egyik vége az (m) kétkarú emelő egyik karjával van összekötve, mely az (n) hajtórúd és az (o) kar közvetítésével a (p) állító emelővel áll kapcsolatban. Ha a különböző állásokban rögzíthető (p) kézi emelőt fölfelé forgatjuk, ennek következtében, mint az a rajzból kitűnik, a rúgó megfeszül, ha lefelé mozgatjuk, a rúgó feszültsége kisebbedik. Fontos, hogy a (p) állító emelő a kovács keze ügyében legyen elhelyezve, hogy a rúgó feszültségét, tehát az ütés erősségét üzemközben szabályozhassuk. így farkalapácsok üzeménél szükséges, hogy a kalapácsot a fölemelt helyzetben rögzíthessük, t. i. hogy a kalapács mozgását a hajtóberendezés (görgős- vagy exczenterkorong) forgásától függetlenül bármely pillanatban megszakíthassuk, úgy hogy a kalapácsnyél a nyugalmi helyzetében rögzítve legyen. Ily rögzítő berendezés az 5. és 6. ábrán látható oldal- és fölülnézetben. Ez a berendezés lényegében véve a kalapácsnyél pályájába lépő (k) tagból áll, melyet tetszőleges módon lehet (kikapcsolni. A (k) tag legczélszerűbben az (o) pont körül lengő vasrúd alakjában képezhető ki, mely a rögzítő állásban a kalapácsnyélre körülbelül merőlegesen áll be. Magától érthető, hogy ezt a rögzítő tagot egyaránt lehet a kalapácsnyél mellső része alatt és a kalapácsfark fölött alkalmazni. (5. ábra). Fontos, hogy a (k) rögzítőtag olyan legyen, hogy a záróhelyzetbe automatikusan álljon be. Ha ugyanis a rögzítőtag a kalapács mozgásától függetlenül vitetnék át a kalapácsot rögzítő helyzetbe, ennek a mozgásnak pontosan meghatározott idő-