20027. lajstromszámú szabadalom • Önműködően töltődő lőfegyver

— 4 (t4 t5) zárpeezkek nem akadályozzák többé a závárzat-tok hátrafutását. Ugyanakkor a (t) rúd hátsó vége fölfelé nyomatva, az (u) darab (u2) nyitó peczkei a fogantyú nyugaszainak magasságába jutnak. Közvetlen az (m) gyúszeg előrehaladása után a (v) ravasz orra a (t3) feszítő peczekről lecsúszik és így a (t) rúd mellső végére gyakorolt ravasznyomás megszűnik, míg a ravasz eleresztése után (vl) ravaszrúgó a ravaszt eredeti helyzetébe visszaviszi. fí) A lövés elsülésénél keletkező lőporgázok hátrafelé ható nyomása alatt a cső, závárzat-tok és lobbantyú hátra fut, míg a závárzat-tok az (s) lobbantyúburok hátfalába ütközik. Közvetlen ezen mozgás befejezte előtt az (u) darab (ul) rúgója az (u2) nyitó peczkeket a (k) fogantyú nyugaszaiba szorítja. Ezen mozgás alatt mind a (b) rekülrúgók, mind a (q) zárrúgó megfeszültek. C) A (b) rekülrúgók a csövet és závárzat-tokot rögtön megint előre viszik. A mozgás első szakaszában a závárzat mozgatható (h) része is résztvesz, míg az (u2) nyitó peczkek (k) fogantyúrészt az (1) gyúszegtoldattal és (m) gyúszeggel együtt visszatartják, mi által (n) ütőrúgó megfeszíttetik és a závárzat mozgatható (h) része 90°-al elfordul, mi által annak (hl) (h2) peczkei a závárzattokban alkalmazott kereszthornyokból kijutnak. Ez megtörténvén, a závárzat mozgatható (h) része is megáll, míg a cső és závárzattok tovább halad. Az üres hüvelynek a csőből való kilökése az által történik, hogy az (o) hüvelyvonó a hüvelyt a závárzat mozgatható részén fogva tartja. Röviddel az (a) cső és (f) závárzat-tok helyreérkezése előtt a závárzat-tok bal oldalán lévő hüvelyvonó hüvely fenekére ütve, ezt jobbra kilöki. Ha az (f) závárzat-tok helyre érkezett, az adogató rúgó a töltényeket újra annyira emelheti, hogy a zárvárzat (h) része előrehaladva, a legfölsőbb töltényt magával viheti. D) Ha az (f) závárzat-tok helyre érkezett, úgy hogy a (t4 és t5) zárpeezkek mögötte fölfelé haladhatnak, a (t2) rúdrúgó (t) rúd mellső karját fölemeli mi által annak hátsó karja sűlyed; ez által az (u) darab folytatását képező (u2) nyitó peczkek a (k) fogantyú nyugaszait elhagyják. A feszített (q) zárrúgó a zárolót most előreviszi, a závárzat mozgatható (h) része a legfölsőbb töltényt a töltényűrbe tolj; i és a mennyiben a (k) fogantyúrész egészen előrehalad, a zároló 90°-al visszafordíttatik, mi által (hl) (h2) peczkei a zárvái zat-tok kereszthornyaiba fogódzanak és a szerkezet csukása eszközöltetik. A zároló mozgásának ezen utolsó szakaszában a (t3) feszítő peczek által visszatartott (1) gyúszegtoldat feszített állapotban tartatik, mi által a fegyver újra lövésre kész állapotba jut. Ha a tölténytár kiürült, a závárzat nyitva marad, minthogy az adogató a zárvárzat-tok elé lép. A fegyver biztosítható az által, hogy a vezető keret külső baloldalán lévő (z) fogantyút visszatoljuk. Ez által a (t) rúd mellső vége alá kampó helyezkedik, mety megszünteti a lenyomtatást. Még megemlítendő egy külön szerkezet azon czélból, hogy a rekült (visszafutást) megszüntessük, ha a lőfegyvert mint közönséges töltény táras fegyvert akarjuk használni. Ez az (x) rekülzár (20. ábra), mely U-alakú rúdból áll és melynek egyik karja a rúgalmas (xl) fogantyút alkotja, míg másika a zár legfölsőbb helyzetében a zárvárzat-tok és vezetőkeret két megfelelő kivágásába nyúlik, mi által e két rész egymással kapcsoltatik és így a rekült megakadályozzák. A rugalmas karon a vezető keret külső oldala két mélyedésének megfelelőleg (x2) peczek van elrendezve azon czélból. hogy az íx) rekülzárat mindkét helyzetében biztosítsa. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködően töltődő kézi lőfegyver, jellemezve az által, hogy a lövés elsütése után az (a) cső, az (f) závárzat-tok és (h) zároló együttesen visszaszalad a tölténytár fölött elhaladva addig, míg ezen mozgásban egy (r) löklemez által megakadályoztatik, minekutána a zároló megfogatik, míg a cső és závárzat-tok ismét egészen előre fut, mire a zároló is, egy töltényt a töltényűrbe tolva, előre halad. I 2. Az 1. alatt igényelt önműködően töltődő