20027. lajstromszámú szabadalom • Önműködően töltődő lőfegyver
mielőtt a závárzat nyílik. A legtöbb más önműködő töltésű vagy magától fölhúzódó fegyvereknél a forró lőpor-gáz a fegyver hátrányára a závárzatba és tölténytárba tódúl, mert a závárzat tüzelés után közvetlenül nyílik. Az egyes részek mozgása különleges szerkezetű rúd által szabályoztatik, melynek kölönböző peczkei ezeket fölváltva megfogják vagy eleresztik. A találmány tárgyát képező új rendszer a mellékelt rajz 1—20. ábrájában van ábrázolva és példaképen gyalogsági fegyveren van alkalmazva, és pedig 1. ábra a tüzelésre kész fegyver, részben metszetben, 2. ábra ugyanezen helyzetben lévő fegyver, fölűlnézetben lobbantyú-lemez nélkül, a 3. ábra a fegyver részleges metszete tüzelés után, midőn az összes visszafutó részletek külső szélső állásban vannak, a ábra a rekülrúgók által visszavitt cső és závárzat-tokkal bíró fegyver részleges metszete, az 5. ábra a rekülrúgók elrendezése metszetben, míg a 6. ábra a vezető keretet mutatja oldalnézetben, a 7. ábra ugyanannak fölűlnézetét és a 8. ábra a rudat ábrázolja, míg a 9—20. ábrák különböző részlet és metszet. A mint az 5. ábrából látható, a cső (a)val van jelezve; (b) gyöngébb, tömören csavart rúgó, mely a (c) csőburkolatra szö gecselt (cl) kampóba fogódzik (bl) rúgófül segélyével, míg hátsó vége az (9. ábra) (al) j rekülgyűrűre erősített (b2) csappal van ösz szekötve (10. és 11. ábrák); ezen részek befogadására a (c.) csőburkolat alsó részén ki van metszve. A (b2) csap hátsó vége (bB) kúpos heggyel van ellátva, mely a visszafutásnál 'egy erősebb csavaralakú (d) rekiilrugóba ütközik, mely (d) rúgó az agy mellső részében fekszik és a csőburkolat hátsó végén lévő (c'2) megvastagodásra támaszkodik. Az (a) cső hátsó vége csavarmenetekkel van ellátva és evvel (f) závárzat-tokba van | erősítve. A cső fekvésének biztosítására, valamint a töltényeknek a tölténytárban való tartására a visszafutás utolsó szakasza alatt, külön (e) csőtartó van elrendezve (1. 3. ! és 4. ábrák). Ez egy fecskefarkalakú ruganyos rúd, mely (el) nyúlványával félig a cső hátsó részében lévő kimetszésbe nyúlik, félig pedig a závárzat-tok mellső részében lévő kimetszésbe, míg (e2) peczke a cső hátsó részében fekvő kimetszésbe nyúlva, rugalmassága által abban rögzíttetik. A závárzattok rendesen hengeres alakú, alsó oldala azonban a (g) vezető-keret fenekének megfelelőleg lapított, külső részén a (gl) léczeinek megfelelőleg hornyolva van (15. ábra), valamint belül (f 1 és f2) hossz- és kereszthornyokkal bír, a mozgó (h) zároló (hl és h2) peczkeinek megfelelőleg. azonkívül még (f6) kimetszés is van a hüvelylökő és rugója számára. A závárzat-tok fenekének közepén lévő nyílás a töltények áteresztésére szolgál. Hátul, fölfelé nyúlva ~j~-alakú (f3) kimetszés van alkalmazva, hogy a tölténytár töltésénél tölténykeretet helyezhessünk be, mely nyílás oldalai különböző alakú vezetékkel vannak ellátva a különböző egy vagy két sor töltényt fölvevő tölténykeretek alkata szerint, hogy a töltények időelőtti kidobása megakadályoztassék. A töltő nyílás mellső végén ékalakú (f4) nyúlvány van elrendezve azon czélból, hogy a tölténytárban lévő legfölsőbb fekvésű töltény a cső és závárzat-tok visszafutásánál lenyomassék, míg az ezen részek előrehaladása után oly állásba jut, hogy a mozgó (h) zároló által föltolathassék. A závárzat áll: a mozgó (h) zárolóból, a (k) fogantyúrészből, (I) gyúszögtoldatból, (m) gyúszegből, (n) ütőrúgóból és (o) hüvelylökőből. A mozgó zároló mellsp végén két erős (hl, h2) peczek van elrendezve, melyek fölsője (ha a závárzat nyitva van a bal) hüvelylökő miatt kettémetszett. A mozgó zároló hátsó, keskenyedő vége oly elrendezésű, hogy a fogantyúrész elöre-és hátramozgatásánál 90°-al elfordúl. Ezen mozgó (h) zároló belül az (m) gyúszeg ágyazása czéljából üreges, mely gyúszög a fogantyúrész (k) vezető peczke fölvételére (m) horonnyal (13. ábra) valamint az ütő-
