19988. lajstromszámú szabadalom • Zár
betoljuk, a (k) hengert a kulcs segélyével forgatjuk, míg az (m) kar az (n) kivágásból ki nem lép, minek megtörténte után a kulcs (q) fogasrúdja a (g) fogaskerékbe fog fogódzani. Ha már most a kulcsot egyenes irányban kihúzzuk, a (g) fogaskerék forgásnak indúl és a (b) reteszt visszahúzza. Ha a (k) hengert — a (b) retesz előre tolása után — forgattuk, hogy a kulcsot hihúzhassuk, a hengert az alatta elhelyezett és a henger megfelelő (s) kivágásába csappanó (r) rúgó rögzíti. Ha a zárt nyitni akarjuk és ezért a (k) hengert forgatni kell, az (s) kivágásból az (r) rúgót az által, hogy a kulcsot a kulcslyuk fenekéig betoljuk, kinyomjuk. A (h) kulcs és (i) kulcslyuk alakja az 1. ábrán látható zeg-zug vonal, mely alak nagyon megnehezíti, hogy a zárt valaki tilos módon egy álkulcs betolásával kinyissa. Minthogy a zár nyitását a kulcsnak kihúzásával végezzük, a zár föltörése teljesen biztosan meg van gátolva. A (g) fogaskerék és (q) fogasrúd fogprofiljének megfelelő változtatásával majdnem végtelen sok különböző zár állítható elő, melyek mindegyikét csakis a megfelelő kulcs segélyével lehet működtetni. A föntebb leírt berendezésnél az (f) tengely a zár hengere és a (b) retesz szabad vége között van alkalmazva. Ama berendezés, hogy a hengert az (f) tengely és a (b) retesz szabad vége között olyképen helyezzük el, hogy a retesz előre tolassék, ha a kulcsot bedugjuk, ellenben visszahúzassék, ha a kulcsot kihúzzuk, ugyancsak a találmány keretébe tartozik. A föntebb leírt zár a 3—(5. ábrán látható módon is ki lehet képezve, mely kiviteli módozatnak főleg az a czélja, hogy a zár föltörését megnehezítse. A leírt berendezés nél ugyanis nincs biztosan meggátolva az, hogy a (g) fogaskereket az (i) kulcslyukba betolt ékalakú szerszámmal forgassuk és így a zárhoz tartozó kulcs alkalmazása nélkül húzhassuk vissza a (b) reteszt. Hogy ezt meggátolhassuk, a (b) retesz és a zár tokja között egy vagy több (w) rúgó van alkalmazva, mely rúgónak az a törekvése, hogy a reteszt az előre tolt helyzetben tartsa s így a (g) fogaskerék forgását akadályozza, ha erre a czélra egy az (i) kulcslyukba betolt szerszámot akar valaki fölhasználni, melynek segélyével a (g) fogaskereket nem lehet ugyanavval az erővel és biztonsággal működtetni, mintha a (h) kulcsot használjuk. Ha ugyanis ily szerszám segélyével sikerült is a fogaskereket némileg elforgatni és ezután az által, hogy a szerszámot a kulcslyukba mélyebben betoljuk, egy második fogat törekszik megfogni, a (w) rúgók a reteszt — a mint a szerszám az első fogat eleresztette — ismét előre fogják tolni. Hogy a (w) rúgók a (b) reteszt akkor, mikor az ajtó stb., melyen a zár alkalmazva van, nyitva áll, előre ne tolhassák, a záron még egy berendezés van alkalmazva, mely a reteszt a visszahúzott állásban biztosan fogva tartja. Ez a berendezés egy a (b) reteszen alkalmazott (sl) toldatból áll, mely a (t) kivágásokkal van ellátva, ezekbe az (f) tengelyre ékelt (u) korongok fogódzhatnak, ha a. kivágások a korongokra viszonyítva egy bizonyos helyzetet foglalnak el. Ha a viszonyokat helyesen választjuk meg, az (u) korong az (sl) toldat (t) kivágását akkor, mikor a retesz vissza van húzva, kitöltheti (3. ábra), tehát a (b) retesz a (w) rúgók hatása alatt el nem tolódhatik. Az (f) tengely azon az oldalon, mely akkor, mikor a rúgó vissza van húzva, fölfelé fordúl, le van lapítva és erre a lelapúlásra fekhetik egy a zár tokjában alkalmazott (v) rúgó. Ez a rúgó a korong esetleges visszafelé forgását meggátolja. Ezt a biztosítékot, melyet az 1. és 2. ábrán látható zárnál alkalmazunk és mely meggátolja, hogy a (k) henger forogjon, mielőtt a (h) kulcs egészen a kulcslyuk fenekéig betolatott volna, a következő egyszerűbb berendezés is helyettesítheti. A (h) kulcson egy (x) kiugrás van alkalmazva, mely a kulcslyukba való betolás mélységét határolja, minthogy a kiugrás akkor, mikor a kulcs elég mélyen be van tolva, a zár födelére fekszik. Közvetlenül a
