19927. lajstromszámú szabadalom • Villamos kondenzátor

Megjelent IDOO. évi deczember hó 3-án. MAGY. m Kia SZABADALMI JBFFIF HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 19927. szám. VI I/d. OSZTÁLY. Villamos kondenzátor. SZVETICS EMIL IGAZGATÓ BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 deczember hó 15-ike. A jelen találmány tárgyát anelektrikus | lapokból (staniolból) és dielektrikus betétekből készült villamos kondenzátor képezi, melynek ezélja a hatásfokot és a működésnek megbízhatóságát növelni és ezenkívül lehetővé tenni, hogy a kondenzátorban esetleg keletkező hibákat könnyű szerrel kiküszöbölhessük. Az eddigi kondenzátoroknál ezen föltételek csak részben voltak kielégítve, amennyiben azoknál a staniollapok és a dialektrikus betétek akként voltak egymás fölé rakva, hogy a kondenzátor az imént említett tulajdonságoknak mindig csak egyikével bírt. Az eddigi kondenzátoroknál ugyanis az egymástól egyes különálló dielektrikus lapok által elkülönített szomszédos, vagyis az áramforrás sarkaival összekapcsolt staniolfölületek könnyen érintkezésbe jöhettek egymással és rövid zárást vagy önkisütést létesítettek. Ha pedig ennek megakadályozására a staniollapokat egy többszörösen összehajtott folytonos dielektrikus szalagnak behajtott részei által különítették el egymástól, akkor, ha a kondenzátor egyes helyeken megsérült, ezen megsérült részeket nem lehetett kivenni és újakkal pótolni, hanem az egész kondenzátort újjal kelletett helyettesíteni. I A jelen találmány tárgyát képező kondenzátornál a dielektrikus lapokból és a staniol lapokból egyes elemeket képezünk, melyeket akként helyezünk egymás f'ölé, hogy két-két egymásután következő staniollapnak egymással való érintkezése, bármennyire is eltolódnak azok az összepréselésnél, teljesen ki van zárva; az ily módon foganatosított kondenzátornál továbbá a megsérült részeket az ép részeknek újabbi fölhasználásával könnyen kicserélhetjük. A mellékelt rajzban az 1., 2. és 3. ábra az eddigi kondenzátorok rétegezését tünteti föl. A 4. ábra ellenben a jelen találmány tárgyát képező kondenzátoroknak rétegezését láttatja. Az összes ábrákban a teljes vonalak a staniollapokat, a szakadozottak ellenben a dielektrikus betétet (paraffinnal itatott papirt vagy más effélét) jelölik, a hol is a valóságban szorosan egymásra préselt rétegek a jobb szemléltetés kedvéért egymástól bizonyos távolságban vannak rajzolva és a hol a jelű staniollapok az egyik, a -jelűek pedig a másik sarkot képezik; az előbbieket a rövidség kedvéért pozitív lapoknak fogjuk nevezni. Az 1. ábra az eddigi kondenzátorok egyik