19917. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fa, papiros és hasonló anyagok tűzmentessé tételére

Megjelent lí>00. évi tleczember hó 1-én. MAGY. ( r KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 19917. szám, VIIl/c. OSZTÁLY. Eljárás fa, papiros és hasonló anyagok tűzmentessé tételére, HÜLSBERG & CIE CZÉG CHARLOTTENBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 junius hó 14-ike. A fa, papiros, szövetek stb. tűzmentessé tételére használatos eljárásoknál többnyire az egyszerű ammónium vegyületeket, mint ammoniumfoszfát, kénsavas ammónium, szalmiák alkalmazzák. Ezen vegyületek vannak hivatva a velük impregnált anyagok égése alkalmával lángfojtó gőzöket képezni. Ezen ammoniumsók hatásfoka tűzbiztonsági szempontból igen nagy, de az említett vegyületek alkalmazhatósága nagyon korlátolt, mert mindnyájuk azon kellemetlen tulajdonsággal bír. hogy könnyen oldható, illetve hygroskopikus. Már a nedves levegő is elegendő egy ily impregnáló szer oldására; ez nemcsak a fát, illetve a szövetet befolyásolja károsan, hanem az impregnált anyaggal érintkezésbe jutó tárgyak, mint fémbevonatok, ruhaszövetek stb. is megrongáltatnak. Hogy az egyszerű ammoniumvegyületek ezen káros tulajdonságát megszüntessük, a jelen eljárás szerint a tűz ellen biztosító szerként kitűnően ismert ammoniumszulfát nehezen oldható, tehát nem hygroskopikus fémes kettős sók alakjában a magnézia-ammoniumszulfát typusa szerint alkalmaztatik. Ezen són kívül még zink-, vas-, kobald-, nickel-, réz-ammoniumszulfát jönnek mint tűz ellen biztosító szerek tekintetbe. Ha pl. kénsavas ammonium-magnéziával impregnálunk, akkor ezen só lánggátló ereje azon alapszik, hogy aránylag alacsony hőmérséklet mellett olvad és alkotó elemeire bomlik, melyek közül különösen a kénsavas ammónium hat ismert módon. Az ily kettős vegyülettel impregnált testek az oldatnak a viszonyoknak megfelelő konczentrácziója mellett teljes tűzbiztonságot nyernek és ha már megszáradtak, úgy mint közönséges fa, papiros stb. kezelhetők és az időjárásnak kitehetők, mi meliet't az impregnáló szer állandó marad és az egyszerű ammonvegyületek említett káros tulajdonságával nem bír. Fát impregnálása után czélszerűen borsavval is lehet kezelni; a bórsavat azonban egyidőben is lehet a választott kettős sóval adagolni; magasabb hőfoknál szívós, olvadó réteget képez a roston, ezáltal esetleg képződő párolási termékek kilépését megnehezíti és a visszamaradó szénnek nemcsak nagy szilárdságot kölcsönöz, hanem kitűnő szigetelő anyaggá teszi a tűz izzásával szemben. Az impregnálás mechanikai része ismert eljárás szerint ismert készülékkel történik. Ha pl. fát akarunk impregnálni, azt kocsira rakjuk és a kocsit egy nyomó kazánba vezetjük be; ezután a kazánt elzárjuk, eva-