19909. lajstromszámú szabadalom • Pneumtaikus állító berendezés vasúti váltók és jelzőkészülékek számára

PWV7 13 -szelep és a váltó- vagy semaphorhenger működtetése után foganatosíthatja. Ha a semaphort «szabad»-ról «tilosra»-ra állítjuk át, akkor az (o) cső a (VI) szelepen át kiürül és a (p) csőbe ugyanazon szelepen át nyomó levegő áramlik be. A (p) csőben uralkodó nyomás gyorsabban nyitja meg az (R2) tolattyúszelepet, mint a hogy az (o) cső kiürülése elzárná az (R3) tolattyúszelepet. Ennélfogva levegő bocsáttatik be az (e és e2) csöveken át az (A2) henger fölső részébe, míg a henger alsó részében még mindig uralkodik némi nyomás. Ha az (R2) és (R3) szelepek egyidejűleg nyitva vannak, akkor az (e és f) csövek a szelepek és az (X10) cső segélyével össze vannak egymással kötve és míg az (R3) szelep be nem zárul, addig az (A2) henger dugattyúja súlyánál fogva lesülyedhet. Ez a rendes működés, ha azonban a jelző készülék bármely oknál fogva nehezen jár, akkor a henger alsó részében nyomáscsökkenés, míg fölső részében nyomásnövekedés áll he, miáltal a jelző kar kényszermozgásúan tilosra állíttatik. Láthatjuk, hogy a váltó átváltására vagy normális állásába való visszaállítására csak egyetlen kézművelet végzendő, mert a többi mozgás önműködően megy végbe. Ugyanúgy a semaphor is csak egyetlen visszatérítő kézműveletet igényel, minthogy a löket második része automatikusan eszközöltetik. A semaphort működtető tolattyút mindaddig nem menesztjük normális állásába, míg a jelző készülék nem állíttatott tényleg «tilos»-ra; a váltót működtető tolattyút pedig mindaddig egyik irányban sem lendíthetjük határállásba, míg a váltó nem állíttatott át és nem rögzíttetett a megfelelő állásban. A záró retesz megakadályozza, hogy a semaphor szabadra állíttassék, míg a váltó nem állíttatott vissza és meggátolja a váltónak átváltozását, míg a semphor nem állíttatott be a megfelelő állásba. Ennélfogva a jelen találmány tárgyát képező berendezésnél kevesebb kézműveletre van szükség a váltótoronyban elrendezett tolattyúk működtetésére, mint az eddigi hasonló czélú berendezéseknél, miáltal időmegtakarítást ériink el, a kezelő személynek kevesebb munkát kell kifejtenie és ennek daczára a berendezés igen nagy biztonságot nyújt. A légkiszivárgás a berendezés különböző pontjain a minimumra van redukálva, minthogy pozitív erőt kell gyakorolnunk a tolattyúszelepekre, hogy a váltót a semaphort vagy a toronyban elrendezett működtető emeltyűket működtethessük, továbbá minthogy azon a szabadba vezető nyílások, melyeken át a jelző vagy működtető csövek a normális vagyis hatástalan állásban a szabadba torkolnak, legalább oly harántmetszettel bírnak, mint a megfelelő csövek. Az (L) és (Ll) tolattyúk állásai a váltónak illetve a semaphornak állásait jelzik. A váltót működtető tolattyút mindaddig nem lehet teljesen átállítani, míg a váltó nem váltatott át; a váltóemeltyüt nem is meneszthetjük addig vissza normális állásába, míg a váltót magát nem állítottuk vissza. A semaphortolattyút nem téríthetjük addig vissza normális állásába, míg a semaphort nem állítottuk «tilos»-ra. A 23. ábrában két (H) rúd van föltüntetve, melyek közül a jobboldali az (L) semaphortolattyúval, míg a baloldali az (Ll) váltótolattyúval van összekötve. A hosszirányban elmozdítható (h) rúd szokásos módon toldatokkal van ellátva. Világos, hogy a jobboldali (H) rudat előbb addig kell megemelni, míg a (hlO) horony szembe kerül a (h) rúd toldatával, mielőtt a másik (H) rudat kikapcsolhatnék és megemelhetnők; továbbá, hogy miután a baloldali (H) rudat megemeltük, egy toldat nyomul a (hlO) horonyba és mindaddig megakadályozza a jobboldali (H) rúd elmozdulását, míg a baloldali (H) rúd nem tért vissza első állásába. SZABADALMI IGÉNYEK. . 1. Pneumatikus berendezés vasúti váltók és jelző készülékek működtetésére, jellemezve a) egy a váltónyelveket toló lemez segélyével elállító, a mozgását automatikusan befejező (Ll) kézi tolattvú elindításakor nyomó levegővel táplált (C) nyomó henger által, melynek vezetékcsöveibe a központi nyomó légtartállyal