19894. lajstromszámú szabadalom • Megszakítható mágneskörű transzformátor váltakozó és forgató áramok számára

mágnesrész sarkföl ül eteit raegfelően alakítjuk (úgy hogy diagrammban a feszültségváltozás görbéje hirtelen emelkedik). A találmány tárgya a mellékelt rajzon van bemutatva. Az 1. ábra váltakozó áramok számára való transzformátornak legegyszerűbb alakját mutatja be oldalnézetben, míg a 2. és 3. ábrák kisebb méretű sematikus fölülnézetek, melyek a fix és mozgatható mágnesrészeknek imént leírt különféle alakítását mutatják be. Amint látható, a transzformátornak az 1. ábrán bemutatott foganatosítási alakjánál a ]ágyvas-lamellákból álló mágneskeret alsó és fölső szára az egyik (szekundér vagy primér) tekercscsoportot hordja, míg a másik primer, illetőleg szekundér tekerescsoportot egy a mágneskeret oldalszárait összekötő mozgatható vasmag hordja. Az l-ső ábrán például (P Pl) a primér tekercseket, (S, Sl, S2, 83) a szekundér tekercseket jelölik. Az utóbbiak a (K) lágyvaskeretnek fölső és alsó szárára vannak fűzve, míg a (P, Pl) tekercsek a mágneskeret oldalait összekötő (KI) lágyvasmagon foglalnak helyet, mely egy a (K) keretben ágyazott (T) tengelyre van szerelve. Az 1. ábrában a sarkok alakítása a 2. ábrabeli sémának felel meg, amennyiben a (K) keret oldalai a (KI) mag végeinek megfelelően rézsútosan vannak levágva, mely esetben a szekundéi-feszültség csak akkor kezd valamelyes értéket fölvenni, midőn a (Kl) mag már csaknem beleesik a (K) keret síkjába, míg a 3. ábrabeli sémában a (K) keret ívalakú sarukkal vagy szarvakkal van a (Kl) magnak megfelelő vízszintes síkban ellátva, úgy hogy a szekunder feszültség a (Kl) magnak teljesen elforgatott állásában is bizonyos minimális értékkel bír, mely maximumát akkor éri el, midőn a (Kl) niííg a (K) keret síkjába beáll. A szekundér feszültségnek szabályozása tehát a (Kl) magnak (T) tengelyével együtt vagy ezen tengely körül való elforgatása által történik; viszont a mozgó (Kl) mágnesrész a szekundér áramkör megterhelésével arányosan a maximális hatás, vagyis a (K) keret síkjába magától befordúl, ha a forgási tengelyt oly rúgók hatásának vetjük alá. melyek úgy vannak szerkesztve és méretezve, hogy a mágneses vonzást a (Kl) magnak a (K) kerethez képest elfoglalt minden állásában épen ellensúlyozzák. Czélszerűnek látszik még egy külön rúgó alkalmazása, mely a szekundér áramkör terhelésének megszűnte után a remanens mágnesség hatását kiegyenlíti. A mozgó részből vagy részbe az áramot ismeretes szerkezetek, például a forgási tengelyre szerelt, egymástól és a tengelytől elszigetelt gyűrűk és ezekhez hozzáfekvő kefék vagy rúgók segélyével vezetjük. Természetes különben, hogy mindazon szerkezetek, melyek a mozgatható résznek a fix részhez képest való elmozdítását, ezen elmozdulásnak szabályozását és meghatározását, továbbá a mozgatható résznek állásában való megtartását, végül az áramnak hozzá- és elvezetését teszik lehetővé, a jelen találmány keretébe nem tartoznak, amennyiben a találmány lényegének érintése nélkül sokféleképen módosíthatók. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Váltakozó és forgató áramok számára való transzformátor, melynek zárt mágnesköre a mágnes egy részének elmozdítása által megszakítható olyczélból, hogy a transzformátornak igénybe nem vétele esetén az üresjárású munkát a minimumra redukáljuk. 2 Az 1. alatt igényelt transzformátornak egy foganatosítási alakja azáltal jellemezve, hogy a zárt mágneskeret síkjában egy ebből kimozdítható és akár a primér, akár a szekundér tekercset vagy tekercscsoportot hordó mágnesrész van elrendezve. 3. Az 1. alatt igényelt transzformátornak egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a mozgatható mágnesrész végei rézsútosan vannak alakítva és megfelelően vannak kiképezve, a mágneskeret sarkföliiletei is oly czélból, hogy a szekundérfeszültség gyorsan változzék a mozgatható mágnesrész kifordítása közben maximális határértékei között.