19860. lajstromszámú szabadalom • Lovassági lándzsákból, aczélcsövekből vagy sátorrudakból összeállítható csónak evezőkkel

- 3 (m) lándzsákat egymással összekötő függélyes (o) merevítések (1—3. ábra). Épen ilyen (o) merevítéseket lehet czélszerűen mindkét oldalnak a közepén is alkalmazni. Az (n. o és p) merevítéseknek a lándzsákra, illetve (c és d) bordákra való erősítése a 9. és 10. ábrában bemutatott vagy más hasonló kapcsolat segélyével történik. Ez a megfelelő merevítés végére erősített (q) aczélcsapból áll, melyen egy sarnir segélyével (r) kengyel van forgathatóan fölerősítve. Ez utóbbit az (m) lándzsa, illetve sátorrúd köré teszszük és a végén lévő toldattal a merevítésen lévő (s) kúpos gyűrű tágulatán keresztül toljuk, mire az (s) ékalakú gyűrű forgatásával a rugalmas (r) kengyelt erősen a lándzsa köré szorítjuk. A csónak fenekét bizonyos számú (kb. 4—8 db.) egymás mellé fektetett (m') lándzsából, illetve sáttorrúdból képezzük. Ezek mindkét végükkel (t) aczélszalagon (3. és 7. ábra) feküsznek, mely mindkét végén az alsó oldallándzsákra van erősítve. Ez czélszerűen két a (t) szalagon megerősített emeltyű vagy más hasonló (u, v) összeköttetés (7. és 8. ábra) segélyével akképen történik, hogy az utóbbiak közé kerüljön, az (n) keresztmerevítés. Mivel az (m') fenéklándzsák nem közvetetlenül a (t) szalagokon, hanem félköralakúan kivájt és a (t) szalagokra fektetett (w) fa vagy parafa darabokon nyugosznak és az (n) merevítéseket feszesen a lándzsákhoz nyomják, a fenék, illetve az egyes lándzsák eltolódása egy irányban sem lehetséges. Hogy a csónaknak nagyobb ellenálló képességet adjunk, az oldalfalakat még (m2) lándzsákkal vagy sátorrudakkal keresztalakban megerősíthetjük (1. ábra). Ezen czélból az (f) karmantyúk el vannak látva egy (z) gyűrűn sarnir segélyével forgatható (x) szorítóval, melynek segélyével ezen átlósan menő oldallándzsákat rögzíthetjük. Az (x) szorítónak (14. ábra) (f) karmantyún való forgathatósága teszi lehetővé, hogy a szorítókat az (m2) lándzsák megerősítésére szükséges helyzetbe hozhatjuk. Elégséges az is, amint az 1. ábra mutatja, ha az (x) szorítókat csak alul alkalmazzuk, mely esetben az (m2) lándzsák fölső végét egyszerűen megkötözzük. Czélszerű lehet a hosszabb merevítőket és bordákat a szállítás megkönnyítése czéljából két részből készíteni. Ilyen esetben ezek bajonetzárral bíró tok segélyével kapcsoltatnak össze (13. ábra.) A készen összeállított vázra végre (y) vízáthatlan vitorlavászonból vagy más eféléből burkot húzunk, melynek szélei karikákkal vannak ellátva, melyek révén kötelek segélyével a burok a csónak vázához erősíthető. Hogy lándzsák alkalmazásánál a buroknak a fenéklándzsákkal való megsérülése elkerültessék, a lándzsák végei és a csónakburok közé lópokróczokat vagy más eféléket tehetünk, vagy a lándzsacsúcsokat külön e czélra készült bőrtokokkal burkoljuk. Lehet azonkívül a burkot több egymásból független légkamrával ellátni, hogy egyik hely megsérülése esetén a többi légkamra tartsa a csónakot a víz fölszinén. Ezen burok vagy bőr és a lándzsák vagy sátorrudak segélyével pár perez alatt lehet 18—20 ember számára elég tágas sátort összeállítani. A 4. ábrában továbbá még egy kiviteli alak van sematikusan bemutatva, mely azt mutatja, hogy miként lehet kétszeres lándzsa hosszúságú csónakot készíteni. A csónakhoz szükséges evező a 15 — 19. ábrákban van föltüntetve. Az (1) evezőlapát több vitorlavászonra vagy más efélére erősített fa- vagy fémlapocskából áll, melyek tehát az evezőlapátot összegöngyölhetővé teszik. Ezen evezőlapáton több (2, 2, 3 és 4) fül van megerősítve, melyek közül a középsők (2, 2) (17. ábra) csakis egy kibővüléssel allátott gyűrűből állanak, melyen az evezőrudat alkotó (5) lándzsa (15. ábra), illetve sátorrúd keresztül dugható. A (3) fül (16. ábra) azonban négyszögalakú és a lándzsa csúcsának szolgál támaszul, hogy az evezőrúd hossztengelye körül ne legyen forgatható. A (4) fül (6) lyukkal van ellátva (18. és 19. ábra) és sarnir alakkal bír, ! mely egy peczekkel zárható. A (6) lyukba az evezőrúdia erősített fül illik, melyen át