19741. lajstromszámú szabadalom • Eljárás czementnek, gipsznek vagy efféléknek folytonos üzemű égetésére

és mely lángoszlop az aknakemencze fölső részéből a forgó (d) kemenczébe jut. Ha szükséges, a (d) kemenczébe az (m) csövön szintén előmelegített füstgáz és levegő keveréket vezethetünk. Mivel az égetendő anyag az (i) kemenczébe poralakban szóratik és a lángoszlop vele szemben emelkedik az égetőanyag esése ezen utóbbi által lasíttatik és az anyag hosszabb ideig izzik, teljesen összetöpörödik, a nélkül, hogy tömött anyaggá sülne. Épúgy, mint a (b c) hengerek a (k) dob is forgathatóan és pedig ferde irányban van ágyazva, meglehetősen hosszú és belsejében szintén hosszbordákkal van ellátva. A midőn az égetendő anyag az (i) aknakemenczéből a (k) dobba jut, legmagasabb hőfokát elérte. A (k) dob hosszhornyai forgás közben az anyagot fölemelik és. leejtik, miáltal az (ö) nyílásokon (1. és 4. ábra) betóduló légáram jól átjárhatja. A légáram az anyag melegmennyiségének egy részét elvonja és az anyag előre mozogván, az (u) tölcséren át (v) dobba esik. Az (o) nyílások alkalmas tolattyúk segítségével többé-kevésbbé elzárhatók. A (v) dobban gőzfejlesztők, jelen esetben például (j) csöves kazánok (4. ábra) vannak rézsútosan és beállíthatóan építve. A (v) dobokba jutó égetett termék a vízzel hűtött kazáncsöveken lehűl és forgó mozgása következtében az (y) lyukakig jut, melyeken át kiesik és ezután őrlő és osztályozó gépekhez vezettetik. Az anyagot a (v) dobokban szintén hosszhornyok továbbítják, melyek az anyagot fölemelik és a kazáncsövekre ejtik, melyek így hatályosan hevítve, a kazánban lévő vizet gőzzé alakítják át, mely (x) csöveken vagy efféléken egy gőztartályba és innen a telep gőzgépeinek hajtására használható. Hogy az égéstermékek gyanánt fejlődő gázok melegét teljes mértékben kihasználhassuk, a (b) és (c) dobokból a hőt egy harmadik forgó (s) dobba vezethetjük, a hol a hőárammal szembevezetett kötőanyagokat vagy pótanyagokat, mint például márgát, agyagot stb. száríthatunk. A (b c) és (s) szárítódobok helyett épúgy, mint (v) dobnál, fekvő gőzfejlesztőket is alkalmazhatunk, melyeket (d) kemenczéből kiáramló gázokkal fűtünk és úgy ezeknek kötött melegét hasznosíthatjuk. A (d) kemencze többé-kevésbbé rézsútos beállítása szerint az égetendő anyag lassabban vagy gyorsabban halad rajta keresztül. Könnyebben égethető anyagoknál elegendő a (d) kemencze használata. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás czementnek, gipsznek vagy effélének folytonos üzemű égetésére, melynél égetőkemenczét használunk és az égést tápláló levegő a már égetett anyaggal előmelegíttetik, jellemezve az által, hogy a megőrölt nyersanyagot forgó égetőkemenczében égetjük és még poralakban egy magas aknakemenczébe vezetjük, melyben az anyag a vele szemben emelkedő tűzoszlopon lassan keresztülesik és ez által a teljes összetöpörödésig égettetik, a nélkül, hogy tömör anyaggá összesülne, azután pedig az anyagot egy vele szembeáramló hideg légáramon keresztül vezetjük, miáltal részben lehűl. 2. Az 1. igénypontban védett eljárás egy módozata, jellemezve az által, hogy a légáram által némileg lehűtött égetett anyagot oly forgó rézsútos dobokba vezetjük, melyekbe gőzfejlesztők vannak építve, melyeket a rajtuk lassan végigvezetett égetett termék hevít és ez által gőzt fejleszt, az anyag pedig lehűl. 3. Az 1. igénypontban védett eljárás egy módozata, melynél a kemenczéből távozó füstgázokat forgó dobokban előremozgó, fölaprított, de még nem őrölt nyersanyaggal szembe vezethetjük, a nyersanyag szárítása czéljából. 4. Az 1. igénypontban védett eljárás egy módozata, melynél a kemenczéből jövő füstgázokat oly dobokon vezetjük keresztül, a melyekbe szintén gőzfejlesztők vannak építve. 5. Az 1. igénypontban védett eljárásnak a 4. igénypontban védett módozatánál a