19719. lajstromszámú szabadalom • Elektromos áramszakgató

— 2 — közvetetlenül csatlakozik az (m n) sarkszo­rítókhoz. Midőn a készülékbe áram lép, ez (e) pálczán és (k) sodronyon keresztül jut (c) csévéhez, minek következtében (e) pálcza fölemeltetik s ez által az áram megsza­kíttatik. Azonban a pálcza saját súlyánál fogva ismét visszaesik s az áramot ismét bekapcsolja, mely mozgás igen nagy sebes­séggel mindaddig ismétlődik, míg csak (m n) sarkszorítókhoz áram vezettetik. Az (e) pálcza lefelé való mozgásának ha­tárolása végett, ennek alsó vége közelében (c) tárcsa van kiképezve, hol az ezen tárcsa alatt az (e) pálczára tolt kaucsuk­gyűrű egy, a (d) tartóléczekhez erősített lemezhez ütközik (2. ábra). A (h) csapnak fölső végén kiképezett gomb viszont a kaucsukból kiképezett (p) ütköző által határoltatik mozgásában, mely ütköző az (a) keretre szerelt (q) lemezrúgó által tartatik. (r) csavar segélyével (p) üt­közőnek kilengése szabályozható, míg egy második (s) csavar az ütközőt tartó (q) le­mezrúgónak beállítására szolgál, (t) fogas­áttétel segélyével viszont a higanyt és petroleumot magában foglaló (g) csésze magassági irányban állítható be. Ezen elrendezés segélyével lehetővé vá­lik az (f) csapnak a higany fölszinétől való tetszőleges beállítása, a nélkül, hogy az által a csapnak a higanyba való be­merülésének mélysége megváltoznék. Azon­kívül (s) csavar segélyével azon erőt is szabályozhatjuk, mellyel (e) pálcza lefelé mozog. Mint az előadottakból látható, az (r) és (s) csavaroknak, valamint (t) fogas­áttételnek megfelelő beállítása által min­dig lehetséges a másodperczenként kivánt számú árammegszakítást létrehozni. Mint a föntebbiekből látható, a talál­mánybeli készülék egyszerű és szilárd szerkezettel bír, előállítási költsége cse­kély, áramhozzávezetése alkalmával azon­nal működésbe lép és a legkülönbözőbb erejű áramok mellett is a legnagyobb gyorsasággal és szabályossággal működik, a nélkül, hogy sok áramot igényelne. A ta­lapzatban elhelyezett (j) kondenzátor pe­dig a szikraképződést akadályozza meg. Természetes dolog, hogy a (c) cséve kö­rül keringő áram a főáramkörnek egy mel­lékáramköre is lehet. A találmánybeli készülék pontos műkö­dése legelső sorban abból származik, hogy az (f) csap mindig ugyanazon mértékben esik le, mivel lefelé való mozgását az (o) tárcsa határolja. Azonban a leesésnek ezen egyenlő mértéke még nem volna elegendő arra, hogy az (f) csap mindig egyenlő mély­ségig merüljön bele a higanyba, ha (g) csésze körkeresztmetszettel bírna és (f) csap ezen kör középpontjában feküdnék, mint ez az eddig ismeretes, hasonló beren­dezésű áramszakítóknál történik. Az (f) csap ugyanis le- és fölfelé való mozgása közben a higanyt hullámzásba hozza, úgy hogy annak fölületén hullámhegyek és hul­lámvölgyek keletkeznek, melyek természe­tesen a csésze közepén a legmagasabb, il­letőleg legmélyebbek. Ezen hullámzás kö­vetkeztében természetesen a higany föl­szine váltakozva emelkedik és sülyed, ez által (f) csap abba különböző mélységig merül, úgy hogy az áramok sem tartamra, sem erőre nézve nem lehetnek egyenlőek egymással. Ezen hátrány elkerülése végett a négy­szögletes keresztmetszettel bíró csészébe egy körülbelül ^|-alakú második tartányt helyezünk, még pedig oly módon, hogy az (f) csap ezen második tartány közepe fö­lött feküdjék. Mint általánosan ismeretes, ily alakkal bíró edényeknél a hullámhegyek magassága a legcsekélyebb. A hullámképződésnek egy másik főoka abban keresendő, hogy (f) csap mozgás közben a higanyból váltakozva kiemelte­tik s abba újból belemeríttetik. Nagyon természetes, hogy a hullámképződés te­temesen csökkenthető volna akkor, ha az áramot a nélkül is megszakíthatnánk, hogy e végből (f) csapot a higanyból teljesen ki kellene húznunk. Ezen czélt az által ér­jük el, hogy a fémből való (f) csapot egy hasonló átmérővel bíró, azonban nem ve-

Next

/
Thumbnails
Contents