19714. lajstromszámú szabadalom • Eljárás két folyadékkal bíró galvántelepek üzemben tartására és a folyadéknak regenerálására

- 2 -két folyadék regenerálható, úgy hogy épen olyan hatékonnyá válnak, mint eredetileg voltak. Azonban a diafragmán keresztül mindig diffúzió megy végbe az egyik folyadékból a másikba, úgy hogy ezek egymást szennyezik. Ez minden kisülésnél és minden regenerálásnál megtörténvén, a két folyadék mindig hasonlóbb lesz egymáshoz, a mennyiben mindegyik vészit valamit hatékony alkatrészéből. Ezt a hátrányt azzal küszöböljük ki, hogy a két folyadékot egyformává tesszük. Az egyetlen különbség a két folyadék között az, hogy a króm vegyület a depolarizáló oldatban krómsav, a gerjesztőben pedig krómszulfát. Minthogy ilyen módon a két folyadék összetétele csaknem ugyanaz, diffúzió folytán nem szennyezik egymást annyira, mint a rendes üzem viszonyoknál. A depolarizáló folyadék kénsava, valamint a gerjesztő folyadék krómszulfátja csaknem hatástalan. Ennek következtében az elem némi ballasztot hord magával, melyért azonban a szállítási és regenerálási költségekben való megtakarítás bőségesen kárpótol. Ilyen módon ugyanazzal az összetétellel bíró oldat az egyik rekeszben depolarizáló közeg gyanánt a másikban gerjesztőfolyadék gyanánt szolgálhat. A különbség csak az, hogy a depolarizáló anyag — pl. krómsav — előbb redukáltatott, és pedig vagy elektrolytikus vagy kémiai úton, a telep megelőző kisülése útján, vagy valamely más módon. Midőn a két folyadék kimerült, azokat egymással elegyítjük és egyetlen folyadék alakjában visszük a regenerátorhoz, hol eredeti állapotjukba alakíttatnak vissza és azután valamely telep depolarizáló rekeszében vagy a krómsav redukálása után valamely telep gerjesztőfolyadéka gyanánt alkalmazható. Valamely két folyadékkal bíró telep regenerálási üzeménél a folyadékokat elkülönítve kell a központi állomásra szállítani és regenerálás után ismét visszajuttatni. Jelen találmány szerint ellenben a folyadékokat elegyítjük és ennélfogva csak egy folyadékot szállítunk. Ez által a szállítási költségek lényegesen csökkennek és ezenfölül a kisülés és regenerálás, bármilyen legyen is a diffúzió, mindig körfolyamatot képez. Világos, hogy ha egy és ugyanazon folyadék először depolarizálásra és azután gerjesztőfolyadék gyanánt szolgál, összetételének olyannak kell lennie, hogy a krómsav ugyanannyi Ampéreórára legyen elegendő, mint a kénsav. A két anyag ekkor két kisülés alatt teljesen kimerül. Minekutána a folyadék gerjesztőfolyadék gyanánt szolgált és a kénsav kimerült, a folyadékot a regeneráló állomásra szállítjuk ós itt alkalmas módon regeneráljuk. A teljesen kimerült folyadékból először a zinket választjuk le, és pedig azt elektromos áram keresztülvezetése útján a kathódán, illetve a negatív sarkon lecsapjuk. Az anódán ellenben a redukált krómsavat. tartalmazó, de a megfelelő kezelés folytán zinktől megszabadított folyadék oxydáltatik. Az előbb említett folyadékot azután a kathódakamrából az anódakamrába visszük át, mire a redukált krómsó oxydáltatik. i Ilyen módon megkapjuk a két szükséges anyagot, u. m. krómsavat, mely a depolarizálásra szolgál és gerjesztő folyadék gyanánt szabad kénsavat. A krómsavat azután kémiai vagy elektrolytikus úton redukálnunk kell, mielőtt az elegyet gerjesztő folyadék gyanánt használhatnók. A regeneráló készülék berendezése a 2. ábrának megfelelő lehet. Itt (E) egy tartály, mely két (f f) diafragmákkal elzárt kamarából áll, melyek jelen esetben (el) ólomhulladékokat tartalmaznak. (e2) az (I) dynamógép pozitivsarkával összeköttetésben álló ólomelektróda. (F F) támaszok az (fl) higanykádak számára, mi mellett a higany a regenerátor katódáját alkotja. A telepből jövő kimerült folyadékot először is a katódakamarába visszük be és a kiválasztott zinket a higanykádakban gyüjtjük. Azután a folyadékot az anódakamarába vezetjük át és itt a krómszulfátot oxydálás útján krómsavvá és kénsavvá ala-