19713. lajstromszámú szabadalom • Eljárás két folyadékkal bíró galvántelepek üzemben tartására

- 2 rizáló közeg, az utóbbi pedig gerjesztőfolyadék gyanánt szerepel. A két folyadékot diafragma választja el egymástól, hogy a krómsav a zinkkel ne érintkezhessen. Kimerülésük után mindkét folyadék regenerálható úgy, hogy épen olyan hatékonnyá lesz. mint kezdetben volt, azonban minden kisülésnél átdiffundál valami az egyik folyadékból a másikba, úgy hogy mindkét folyadék szennyeztetik. Ugyanez megy végbe a regenerálásnál is, úgy hogy a két folyadék hajlandósággal bír egyenlővé válni, mi mellett mindegyik veszít valamit hatékony anyagából. Ezt a hátrányt elkerüljük az által, liogy a két folyadékot már eredetileg egyenlővé tesszük, úgy hogy mindkettő krómot tartalmaz. Az egyetlen különbség a kettő között az, hogy a depolarizáló folyadék krómsavat, a gerjeBztőfolyadék pedig krómszulfátot tartalmaz. Minthogy az oldatok csaknem egyformák nem szennyezik egymást olyan nagy mértékben diffúzió folytán, mint a közönséges üzemnél. A depolarizáló folyadék kénsava és a gerjesztőfolyadék krómszulfátja e mellett nagyrészt hatástalan, úgy hogy a telep bizonyos ballasztot hord magával, ezt azonban a szállítási és regenerálási költségeken való megtakarítás bőven pótolja. Ez lehetővé teszi egyetlen egy oldatnak az alkalmazását és pedig először az egyik rekeszben; ha a krómsav kimerült, a folyadékot a másik rekeszbe vezetjük és végül ezt a folyadékot regeneráljuk, vagyis kiindulási állapotába alakítjuk vissza, melyben ismét depolarizálásra használható föl. Az oldat egyik alkatrésze mindegyik rekeszben hatástalan, azonban a fönt ismertetett alkalmazási mód szerint az egész oldat kihasználtatik és csak egyetlen oldatot kell a regeneráláshoz visszaszállítani és azután ismét a telephez juttatni, a helyett, hogy mint eddig tették, mindkét rekesz folyadékait külön-külön szállítanák; ily módon magánál a szállításnál a súly felét megtakarítjuk, mi telepek üzeménél nagy fontossággal bír. Ha a regenerálást a primértelep-üzemben ; alkalmazzuk, a folyadékokat csak a központi állomásra kell szállítanunk és — regenerálás után — a telephez visszahoznunk. Jelen találmány értelmében a folyadéknak csak felét szállítjuk és ezzel a költségeket lényegesen csökkentjük. A találmány továbbá lehetővé teszi a kisülésnek és regenerálásnak tökéletes körfolyamattá való kiképzését, tekintet nélkül a diffúzióra, és az összes alkatrészeknek aktiv anyag gyanánt való kihasználását engedi meg. Egy és ugyanazt a folyadékot előbb a depolarizáló közeg gyanánt és azután gerjesztőfolyadék gyanánt használjuk föl. A keverési arány úgy választandó meg, hogy a krómsav ugyanannyi ampére-órára legyen elegendő, mint a kénsav. Ez esetben mindkét alkatrész két egyenlő kisülés folytán teljesen kimerül. Minekutána a folyadék gerjesztőfolyadék gyanánt is fölhasználtatott és a kénsav Kimerült, azt mint föntebb említettük, a regeneráló állomásra szállítjuk és ott alkalmas módon regeneráljuk. A teljesen kimerült folyadékokból mindenek előtt a zinket választjuk ki és pedig elektromos áramnak a folyadékon való keresztülvezetése útján a katódán, illetve a negatív póluson, míg az anódán olyan folyadék van, mely krómszulfátot tartalmaz, de előbb a zinktől megszabadíttatott; ez az utóbbi folyadék e közben oxydálódik. Az előbb említett folyadékot azután a katódatérből az anódatérbe szállítjuk és krómsóvá oxydáljuk, úgy hogy a két alkatrész, ú. m. krómsav depolarizáló közeg gyanánt és kénsav gerjesztőfolyadék gyanánt ismét képződik és a körfolyamat be van fejezve. A 2. ábra az ezeu találmány czéljaira szolgáló regeneráló készülék egy foganatosítási alakját tünteti föl. i (P) egy tartály két (p p) porózus czellával, melyek jelen esetben (pl) ólomhulladékot tartalmaznak; (p2) egy ólomelektród, mely az (R) dynamógép pozitív sarkával van összekötve. (S S) tartókon (sl) kádak nyugszanak ; ezek higanyt tartalmaznak, mely a regenerátor katódját alkotja. A telepből jövő folyadékot először a ka: tódakan>arába visszük be és a kiválasztott