19706. lajstromszámú szabadalom • Villamos olvadó biztosíték

— 2 — natosított olvadó dugasz helyett az eddigi , általánosan szokásos és a jövőre sem egé- i szen mellőzendő dugaszokat csavaroljuk be, | melyek kisebb, 125 Volt-ig terjedő feszült- i ségekre egészen megfelelők lehetnek. A «Verband Deutscher Elektrotechniker» j biztonsági szabályzatának (2. kiadás 1898.) [ 12d. §-a: «Auch muss bei Sicherungen bis 6 qmm. Leitungsquerschnitt (20 Ampére Normalstromstárke) durch die Construction eine irrthümliche Verwendung zu starken Abschmelzstöpsel ausgesehlossen sein», csupán azon veszéllyel számol, hogy a vezeték a túlnagy áramerősség okozta túlterhelés következtében túlságos mértékben fölhevíttetik. Fönnmarad azonban azon veszély, hogy a biztosíték mögött bekövetkező rövid zárásnál az olvadásnál föllépő fényív meg nem szűnik, hanem a környezetet lángba borítja. Ezen veszély akkor származik, ha kisebb feszültségek számára szolgáló olvadó betéteket használunk oly vezetékek számára, melyekben akár üzemszerűen, akár véletlen folytán nagyobb feszültségek léphetnek föl. Hogy már most a feszültséget illetőleg a biztosítékok téves használatának veszélye már külön mechanikai segédeszközök alkalmazása nélkül is a lehetősegig korlátoztas. sék, a «Verbandsvorschriften» (Abt. J.) 12f. §-ába azon határozmányt vették föl, hogy a biztosítéknak kicserélhető részén a normális áramerősségen kívül a maximális feszültséget is kell megjelölni (lásd a E. T. Z. 1898. 576. old. 2. hasábját és az ehhez tartozó 1. megjegyzését az E. T. Z. 31. old 2. hasábját). Ugyanúgy mint az áram erősségre nézve ama határozmányt, hogy a biztosíték kicserélhető darabján a normális áramerősségnek megjelölve kell lennie, elégtelennek bizonyult és a 12d. §-ban foglalt határozmány értelmében a mechanikai szerkezet által kellett nagyobb biztonságról gondoskodnunk, az előzőkben kifejtett okokból a feszültségre nézve is el kell ismernünk ezen biztonsági rendszabály szükséges voltát. Ha ezen föltételeket kielégítjük azon nagy előnyt érjük el, hogy meglevő berendezéseknek nagyobb üzemfeszültségre való átalakításnál a meglevő biztosító tokokat nem kell kicserélnünk és általjában, hogy a már meglevő rendszereket lényegükben külömböző feszültségekre is megtarthatjuk. Ezen követelményből valamint annak fölismeréséből, hogy ezen hátrányt a berendezés tűzbiztonságának érdekében szükségképen el kell kerülnünk, a jelen találmányi gondolat indult ki. Gyakorlatilag t. i. főkép arra kell törekednünk, hogy egyrészt az Edison-rendszer számára találjunk megoldást a föntebb ismertetett hiba elkerülésére, másrészt ezen hibát a Siemens és Halske-féle biztosító rendszernek még nagyobb, 500 Voltig terjedő feszültségre való kiterjesztésénél is beszüntessük, a mikor is lehetőleg 20 Ampére-ig terjedő üzemszerű áramerősségre kell szorítkoznunk. Ennek lehetővé tételére tehát külön mechanikai eszközről kell gondoskodnunk, melyekkel a meglévő, a biztosítékoknak téves használatát az áramerősségre nézve kizáró berendezéseket kell kiegészítenünk, hogy azoknak téves használatát a feszültségre nézve is kizárjuk. Ezen találmányi gondolatnak gyakorlati megvalósítására szolgáló eszközök igen sok félék lehetnek; rendszeres módon azonban azokat a legegyszerűbben két a czélt az egyik vagy másik irányban megvalósító elv alapján képezzük ki. Ezen alaptétel tekintetbevételével a lehető megoldások nagy számából a mellékelt rajzban minkét föntemlített rendszer számára a biztosítéknak néhány foganatosítási alakja van bemutatva. Az egyik rajzon ismeretes elrendezésű 6, 10, 15 és 20 Ampére számára szolgáló Edison-dugaszbiztosítékok vannak föltüntetve ós pedig az 1—8 ábrákban 125 Voltra és a 9—16 ábrákban 250 Voltra szolgálók. Az utóbbiak az előbbiekkel szemben az által tűnnek ki, hogy a biztosítékoknak helytálló részei (13—16. ábrák) a belső kon-