19706. lajstromszámú szabadalom • Villamos olvadó biztosíték

Megjelent 1900. évi november hó 13-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 19706. szám. VII/g. OSZTÁLY. Villamos olvadó biztosíték. SIEMENS & HALSKE CZÉG BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 november hó 23-ika. Újabb időben világítási és motorikus czélokra nagyobb feszültségű áramokat használnak, a mi a vezetékeknek és áramfogyasztó testeknek megvédésére szolgáló biztosítékoknak oly kiképzését tette szükségessé, hogy úgy a túlnagy áramerősségre szolgáló betéteknek téves használata, mint az akár a teljes üzemfeszültséggel is föllépő rövid zárásnál maradandó fényívnek keletkezése teljesen ki legyen zárva. A betétek áramerősségére nézve a téves használat kizárásának föltételeit legelőször a Siemens és Halske czég ismertette 28676. számú német szabadalmában, melynek 1. igénypontja a mechanikai megoldást tartalmazza; később azonban az ott leirt és a 2. igénypontban védett foganatosítási alakon kívül számos más ugyanazon czélra szolgáló elrendezés vált ismeretessé. Ezek közül csupán a jelenleg leginkább elterjedt két rendszert akarjuk a következőkben különösen kiemelni. 1. A régebbi, az «Elektroteehnische Zeitschrift® 1890. évi folyamának 679-ik oldalán (3. hasáb 54. ábra) leirt Edison-dugaszrendszert, melyre az «Elektrotechnische Zeitschrift» 1895. évi folyamában, az 594. oldal 1. hasábján közölt normák szerint a foktávolság 2 mm-ben állapíttatott meg. czégnek az 2. A Siemens és Halske «Elektrotechnische Zeitschrift» 1897. évi folyamának 27. és 41. oldalán (17. ábra) és 1898. évi folyamának 571. oldalán (2 ábra) ismertetett biztosító rendszerét, melynél a foktávolság nagyobb biztonság szempontjából 5 mm-re emeltetett. Ezen biztosító rendszer volt ezenkívül az első, mely 250 Volt-ig terjedő feszültséggel föllépő rövid zárások elleni ellenállóképesség tekintetében a fokozott követelményeket is kielégítette (v. ö. a 99537 sz. német szabadalmat). Ezen biztosítékokat főkép azért nem készítették a meglévők, különösen az előbb említett Edison-rendszer nyomán, mivel ez esetben a régi kevésbé alkalmas olvadó betétek használatát, melyek már alig 125 Volt feszültségnél sem nyújtottak elegendő biztonságot, nem lehetett volna egykönnyen elkerülni. Ezen szempontból az «Allgemeine Elektricitáts-Gesellschaft» berlini czégnek az Edison-dugasz-biztosítékokon nem rég foganatosított, magukban véve értékes újításai (E. T. Z. 1898. 463. és 591. oldal) kis jelentőséggel birnak, mivel ezáltal semmikép sem záratik ki annak lehetősége, hogy 250 Voltos biztosítási tokba a helyes 250 Voltra foga-