19670. lajstromszámú szabadalom • Mérőeszköz egyenletesen megterhelt forgó áramú rendszer számára

Megjelent 1900. évi november lió 12-én. MAGY. m KIR. SZABADALMI HpS HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 19670. szám. VII/c. OSZTÁLY. Mérő eszköz egyenletesen megterhelt forgó áramú rendszer számára. SIEMENS & HALSKE CZÉG BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 november hó 30-ika. Egyenletesen megterhelt forgó áramú hálózatban a munka meghatározására oly mérőeszközt használhatunk, melynek áramgöngyölésében az egyik fővezeték árama kering, míg feszültségi göngyölése a másik két fővezetékhez csatlakozik. Ezen módszer azonban azon hátránnyal bír, hogy 1. egy és ugyanazon mérőeszköz áram-és feszültségi göngyölése között nagy feszültség és pedig a sarkszorítók között uralkodó feszültségnek legalább is 87 százaléka uralkodik; 2. még bőségesen nagy előkapcsolt indukcziómentes ellenállásoknál is a feszültségi csévék önindukczióját nem lehet kompenzálni, miáltal hibák keletkeznek; 3. a mellékkapcsolásban az energiafogyasztás állandóan nagy. Oly berendezések, melyek segélyével az 1. és 2. alatt fölsorolt hátrányokat teljesen kiküszöbölhetjük és a 3. alatt említettet felényire csökkenthetjük, már léteznek ugyan, de a jelen találmány tárgyát oly mérőeszköz képezi, mely nemcsak az 1. és 2. alatt említett hátrányokat küszöböli ki, hanem azonkívül lehetővé teszi, hogy a mellékkapcsolású áramkör energiafogyasztása a gyakorlatilag elérhető legkisebb mértékre redukáltassák. A jelen találmány tárgyát képező mérőeszköz a mellékelt rajzban egy foganatosítási alakjában van bemutatva. Az 1. ábra ezen mérőeszköz kapcsolásának sémája. A 2. ábra a számbaveendő elektromos és mágneses mennyiségek sémája. Ha a mérőeszköz (a) főáramvezetékét egy önmagában zárt (k) göngyöléssel látjuk el, akkor ebben az (ik

) áram gerjesztetik, mely az (ia

) főáram és az eredő (mi) mágneses tér között a (P) fáziseltolást létesíti. Ismert törvények alapján tudvalevőleg az (i.) áramot két egymásra merőleges komponensre bonthatjuk, melyek közúl az egyik (iin) az (nij) mágneses teret létesíti, míg a másik az (ik

) viszont ezen mágneses tér által idéztetik elő. Ekkor, legalább is megközelítő helyességgel föltételezhetjük, hogy (ím és mi) között nem uralkodik tekintetbe veendő fáziseltérés. Ha az (e) feszültségi göngyölés (i) árama a sarkszorítók közötti (d0

) feszültséghez képest (a) fáziskülömbséggel bír, akkor az általa létesített (m0

) feszültségi tér megközelítőleg ugyanazon fáziskülömbséggel fog bírni (dc

)-kez képest. Ha az (mi és md

) te-