19607. lajstromszámú szabadalom • Tűzszabályozó kazántüzelések és egyéb tüzelő berendezések füst mentesítésére és gazdaságossá tételére

a nagyobb (46) terhelés befolyása alatt lassan, mindaddig, míg a (46) terhelés az (55) vezetőrúdra ráhúzható (56) gyűrűbe ütközik. Mint hangsúlyoztuk, kiválóan fontos körülmény az, hogy a (44 45) redőnyök a (14) csappantyúkkal teljesen szinchrón mozogjanak, azaz, hogy a) a (44 45) redőnyök teljesen zárjanak akkor, midőn a (14) csappantyúk zárnak, b) a (44) és (45) teljesen nyissanak és ugyanekkor szabad keresztmetszetet szolgáltassanak, a mikor a (14) csappantyúk teljesen nyitva vannak; c) bármely közbenső állásban a (44) és (45) által sza baddá tett keresztmetszetek egyenlők legyenek a (14) csappantyúk szabad keresztmetszetével. A (44 45) redőnyöknél a szabad keresztmetszet a redőnyök vertikális emelkedésével lineáris arányban változik; azaz, ha pld. kétszer oly magasra emeljük e redőnyöket (2. ábrán (y-ról 2y-ra), úgy a szabad keresztmetszet is kétakkora lesz. Másként áll azonban a dolog a redőnycsappantyúknál. Legyenek a 11. ábrán (9)-czel jelölve a redőnycsappantyúk teljesen nyitott állapotban, legyen (a) a redőnyök egymástóii távolsága, azaz teljes nyitásnál (a csappantyúk vertikális állásának megfelelőleg) egyegy szabad keresztmetszet szélessége. Ha e csappantyúk vertikális helyzetükből elfordulnak, úgy a keresztmetszet merőleges, szélessége x lesz és x = a cos (3 = a sin « egyenlet fejezi ki a keresztmetszetváltozások törvényét. Belátható ennélfogva, hogy ha a (37) korong köralakú, úgy a (44- 45) redőnyök mozgatása által a keresztmetszetek az elfordulási szöggel lineáris arányban, a csappantyúknál azonban szinuszoidális (illetve konszinuszoidális) arányban változnak. A változások tehát nem lennének homogének. Hogy e két keresztmetszetnek változásait egyöntetűekké tegyük, a (37) korongot nem köralakúra, hanem oly görbének kell kiképeznünk, hogy a kerületére fölgöngyolődő kötélhosszak is a csappantyúk elfordulási szögeinek szinuszaival aránylagosak legyenek. Ezen elrendezés által elérhető az, hogy a huzamban részt vevő levegő sebessége a csappantyúk közeiben mindig és állandóan egyenlő azon sebességgel, mellyel a levegő az (53) ajtók szabad nyílásain át a rostélyzat alá ömlik. Ha tehát e czélra alkalmas eszköz segélyével az áramló levegő sebességét ezen (53) vagy (54) ajtókban mérjük, jogunk van állítani, hogy tényleg indirekte azon sebességet mérjük, mellyel a levegő a rostélyok közeibe befuvatik; vagyis a föntiek szerint a huzamerősséget. A mérés eszközölhetése végett az (53) és (54) ajtókba (2. ábra) az (51) és (52) légfölfogó tárcsák vannak alkalmazva, illetőleg a (44) és (45) redőnyökbe fölfüggesztve, oly módon, hogy azok a (44) és (45) redőnyökkel kapcsolatban lévén, a (10), illetőleg (11) kar csuklópontja körül elmozdulhatnak és helyzetüket a redőnyök mozgásával együtt változtatják. Miután a redőnyök síkjába eső keresztmetszetben — kísérleti adatok szerint — a levegő sebessége a keresztmetszet minden pontjában egyenlő, ennélfogva csupán arra kell ügyelni a szerelésnél, hogy az (51) és (52) tárcsák homloklapjai kilengésük közben e síkoktól el ne térjenek. Az egyik pld. az (51) tárcsa melső, a másik az (52) tárcsa pedig hátsó lapjának középpontjában kis furattal bír, mely furat a (10), illetőleg (11) csövek, továbbá a megfelelő furattal bíró csuklók révén a homlokzaton elhelyezett (A) huzammérő készülék (113) és (114) csapjaival (8. és 9. ábra) áll összeköttetésben. Megjegyezzük, hogy a mennyiben csak egy légbevezető ajtó állana rendelkezésünkre, úgy ezen két (51) és (52) tárcsát egyesíthetjük egyetlen tárcsává, melynek egymástól függetlenül homloklapján és hátsó lapján van egy-egy furata, melyek az előbbi módszer szerint vannak megint a (10) és (11) csövekkel összekötve. Huzammérés. A rostélyokon át beömlő levegő sebességének — a tényleges huzamnak — mérésére szolgáló készülék szerkezete a 8., 9. és 10. ábrákon van föltüntetve, még pedig a 8. ábrán részben nyitott, részben a födél által eltakart állapotban eliilnézetben; a 9. ábrán metszetben és 10. ábrán alaprajzban.