19607. lajstromszámú szabadalom • Tűzszabályozó kazántüzelések és egyéb tüzelő berendezések füst mentesítésére és gazdaságossá tételére

— 2 lyek e találmány megalkotásánál alapul szolgáltak. I. Alapelvek. a) Huzamerősség. Ha égő szilárd tüzelőanyagnál az égést fönn akarjuk tartani, úgy gondoskodni kell arról, hogy az égő fölűleten képződő szénsav és egyéb égéstermékek folytonosan eltávolíttassanak és helyükbe friss, oxygéntartalmú levegő vezettessék. Minél gyorsabban megy az izzó fölűleten a C02 és 0 ezen helycseréje végbe, annál intenzivebb az égés. Miután továbbá az izzó fölület egységéhez vezetett levegő mennyisége aránylagos az odaáramló levegő sebességével belátható, hogy a tökéletes elégés egyik garancziáját képező elegendő légmennyiség is annál inkább biztosítva van, minél nagyobb az áramló levegő sebessége. A mennyiben izzó ttizelőanyagrétegről, tehát izzó fölületek rendszeréről lenne szó, az elmondottak ezen esetre nézve is érvényesek. Minél lassúbb t. i. a légáramlás, annál inkább veszít az égés intenzitásából, vagyis annál lomhább lesz. Az oxygénmennyiség pedig már az alsóbb rétegekben is teljesen fölhasználtatván, a fölsőbb, izzásban lévő rétegekbe csak szénsav és egyéb égéstermék kerül, mely ott szénoxyddá (CO) redukálódik; az elégés tökéletlenné lesz és miután elegendő oxygén hiányában a tüzelőanyag illó alkatrészeit képező szénhydrátók, illó olujak el nem éghetnek, az ily égés erős füstképződéssel jár. Természetes dolog, hogy az égés első periódusában (rádobás után közvetlenül), midőn a bedobott tüzelőanyag még nem izzik, hanem csak gázokat fejleszt, a légáramlás élénksége ugyancsak lényegesen befolyásolja a gázok elégésének tökéletességét; egyrészt t. i. az alsó rétegeken való áthaladása közben a levegő nagyobb sebessége mellett az összes oxygéntartalom nem fog leköttetni és így a rostélyon át is juthat szabad oxygén a gázokhoz, másrészt kellő irányítással az áramló lég elevenereje az éghető gázok és a még el nem használt levegő kellő keveredésére is fölhasználható. E légáramlás — huzam — fölső határát azonban megszabja azon körülmény, hogy a túlnagy légsebesség következtében apró szénrészecskék és hamúrészecskék is elragadtatnak a rostélyfölűletről, mely körülmény egyrészt megint melegveszteséget involvál, másrészt pedig a füstgázok nagy sebessége következtében azok melege sem használható ki kellőleg, a füstgázok magas hőfokkal távoznak el. A tökéletes elégés szempontjából tehát kívánatos, hogy a rostélyon keresztül beáramló levegő sebessége állandóan elegendő élénk legyen, de e mellett bizonyos — esetről-esetre — megállapítandó maximumot meg ne haladjon. b) Légmennyiség. Föltéve, hogy egy tüzelőberendezésnél a kellő intenzitású, de nem túlnagy huzamerősség állandósíttatott, úgy természetesen a rostélyon át beáramló levegő mennyisége is állandó marad. Oly tüzelőberendezéseknél, melyeknél a rádobás folytonos és egyenletes (pl. mechanikus töltőkészűlékek), kívánatos is, hogy a beáramló levegő mennyisége állandó maradjon. Periodikus tüzeléseknél azonban, melyeknél a szénföldobás időszakosan (5—10 perczenként) és az esetleges változó üzemviszonyokhoz képest (pl. kisebb-nagyobb gőzfogyasztás) különböző adagokban történik, természetszerűleg a beáramló levegő mennyiségének is periodikusan változnia kell. Miután pedig a sebességet (huzamerősséget) állandónak tételeztük föl, a levegő mennyiségét ily esetekben a mennyiség másik tényezőjének, a keresztmetszetnek (helyesebben a szabad rostélyfölűletnek) változtatásával lehet módosítani. Minél inkább megközelíti ezen bevezetett változó légmennyiség az elméletileg szükséges légmennyiséget, egyébként tökéletes elégésnél, annál magasabb a tüzelőtér hőfoka és annál inkább megközelíti a képződő füstgázok szénsavtartalma a teoretice elérhető maximumot. c) Rétegvastagság. Periodikus tüzeléseknél a tüzelőanyag rétegvastagsága is a tűztisztitástól tűztakarításig terjedő időtartam alatt változó; ehhez képest azután a rajta keresztül áramló levegő is változó ellenállást kénytelen legyőzni. Vékony rétegen