19573. lajstromszámú szabadalom • Összerakható kéménytoldat forgatható sisakkal
bizhatóan van megerősítve, ha a befalazó j csőcsonkot a falazat nem zárja pontosai körül. A (8) karima, a (4) kivágások és (6) ' csúcsok alkalmazása következtében a ké- : ménytoldat oly kéményeken is biztosan van rögzítve, melyekben a csúcsok azt csak két szemben fekvő vagy két szomszédos oldalon rögzítik, minthogy a csúcsok a hézagokba fogódzanak és a (8) karima segélyével a leemelést meggátolják. Ha a kéménytoldatot nem úgy mint azt leírtuk, négyszögalakú befalazó csőcsonkkal, hanem körkeresztmetszetű befalazó csőcsonkkal látjuk el, a (3) bádogok a kémény keresztmetszetének megfelelően görbülnek, de nem érintkeznek egymással (1. a 12. és 13. ábrát). A bádogok ekkor is (4) kivágásokkal vannak ellátva, de fölösleges, hogy a kivágások széleit karimázzuk, mert a domború bádogok amúgy is elég merevek, meg kell azonban tartanunk a négyoldalú befalazó csőcsonknál alkalmazott (6) csúcsokat, melyek a kéménytoldat leemelését akkor is meggátolják, mikor a domború (3) bádogok nem illenek pontosan a füstcsőbe. Annak következtében, hogy eme (3) lemezek nem érintkeznek az éleiken, ezek szabadon terjedhetnek ki. Minthogy a bádogok domborúak, tehát merevek, ebben az esetben a (7) mélyedések is fölöslegesek. A (3) bádogok fölső végeiken két (9) szögecs segélyével vannak egymással egyesítve, és a (10) szögecs segélyével az (f) toldatcsővel összekötve, mely fölül körkeresztmetszetű, alúl pedig négyszög keresztmetszetbe megy át és a befalazó csőcsonk négyszögletes (8) karimáját is viseli. Ha az. ily módon fölszerelt kéménytoldatot habarcs segélyével befalazzuk, a (3) bádogok és a kéménytoldat négyszöglete'? része (12) szögletei között lévő habarcs megkeTényedik és a kéménytoldat további megerősítését képezi. A sisak maga — mint azt leírtuk — az (a) fölső- és (b) alsó födélből áll, melyeket a (g) szögvas és az úgy a fölső födélen, mint a (c) csapágyhüvelyén megerősített (d) szélkakas merevít. Hogy a si«ak számításnál se sérülhessen meg, a (b) alsó födelet egy keresztirányban futó (13) mélyedéssel látjuk el. (1—17. ábra). Hogy a szélkakast magát is merevítsük, ebben egy (14) mélyedés van alkalmazva, mely a (c) csapágyhüvelytől a szélkakas fölső végéig ér. (1. és 2. ábra). Hogy a szélkakast a fölső födélen jól megerősíthessük, azt a (15) szögecsek segélyével a bádogból hajlított (c) csapágyhüvely (16) karimái közé szögecseljiik, a lehajlított (18 19) karélyok segélyével pedig az (a) födélen megerősítjük. Azonkívül a mellső végén a másik (19) karélyt szögecseljiik föl, mely a szélkakas bádoganyagából kihajlított (18) karély másik oldalán fekszik. Hogy a (19) karély kihajlítható legyen, a (d) szélkakas alsó, a födél felé fordult oldaMn egy (20) kivágást léte -ítünk. Nagyobb kémény toldatoknál több ily (19) karélyt és megfelelő számú (20) kivágást készítünk. A forgatható sisakot ,az (f) toldatcső fölött az (i) kengyel (s) tűjére ágyazzuk. Ez az (s) tű az (sl) csúcsával a (21) serpenyőt támasztja alá. A íc) csapágyhüvely Utal tartott (t) csapágy a tűt körülfogja és a sisak alsó vezetékét képezi maga a tű a (22) csavarházak segélyével van az (i) tengelyen megerősítve. Ha a sisakot az Cs) tűn elhelyeztük, a (t) csapágynak a tűt lehetőleg szorosan körül kell fognia, hogy az ágyalás megbízható legyen és zaj nélkül működjék. Hogy ezt elérhessük, a tű (23) szára vékonyabb mint a többi rész, de kevéssel a (t) csapágy fölött a kúpos (?4) fölülettel egy vastagabb hengeren me.^y a (23) tű át. Ez, a szerkezet a kúpos rész alatt csak egy rövid szakasz leesztergályozását követeli meg. A fűtőfölület, melyre a csapágygyűrű fekszik, pontosan megmunkalbató, úgy hogy a csapágyban holt mozgások alig léphetnek föl, azonkívül a sisakot gyorsan és könnyen le lehet venni a nélkül, hogy a sisak elfordulásánál a csapágymegfé ü1 hetne. Minthogy az (i) kengyelt a kéményto1 dat összerakásánál a föltét cső ől le kell szerelni, . megtörténhetik, hogy az újból
