19557. lajstromszámú szabadalom • Fékdinamó kötéldobhajtáshoz

fékdynamót a hálózatba, illetőleg egy battéria áramkörébe bekapcsoljuk; még pedig a sarkok számának oly beállításával, illetőleg a mágneses mező erősségének oly megválasztásával, hogy akkor, midőn a dob mozdulatlanul áll, egyelőre fékező hatás ne lépjen föl. Azután e beállítást megváltoztatjuk, olyképen, hogy a fékdynamó fegyverzete és mágnesmagjai között fékezőhatás keletkezzék, mely akkor, ha a pofafék meg van eresztve, a dobot ugyanoly értelemben magával viszi, mint a hajtógép fegyverzetét. A beállítást ezután fokozatosan úgy változtatjuk, hogy a fékhatás a fékdynamónak mindegyre kisebb viszonylagos sebességénél lép föl, úgy hogy a kötéldob gyorsasága mindjobban nő. Az ekkor föllépő sebességi görbék a 6. ábrában vannak föltüntetve, a hol az összes sebességek, — a hajtógép fegyverzetének abszolút sebessége, a fékdynamó fegyverzetének relatív sebessége és a teher abszolút sebessége — a kötéldob kerületére vonatkoztatva, vannak ábrázolva. A munkamennyiség, melyet a hajtógépnek szolgáltatnia kell, a 8. ábrában a (t t) vonal által van föltüntetve, a fékdynamó fékhatása a (b—b) vonal által van jelezve. A két munkamenynyiség különbsége megfelel a dobnak átadott energiának, melyet az (s—s) vonal ábrázol. A fékdynamó alkalmazása azon előnnyel jár, hogy a kötéldob megindításakor a hajtógépben semmiféle energiaveszteségek elő nem fordulhatnak, mert a fékdynamó fejlesztette áram, a hálózatban vagy egy battériában hasznosítható. A csekélyebb áramfogyasztás előnyével szemben ugyan fönnáll ama hátrány, hogy az indító motoron kívül még fékmótor is szükségeltetik, miáltal a befektetés-költségek megfelelőleg növekednek. A leírt berendezés tehát csak ama elvétve előforduló esetekben lesz alkalmazható, melyekben a hajtandó motolának emelődarúnak, továbbító gépnek vagy fölvonó gépnek rendkívül nagy tömegei vannak. A leírt esetben mindenekelőtt az volt föltételezve, hogy a hajtógép teljesen állandó sebességgel jár; tényleg lehet természetesen a hajtógép fegyverzetének járását gyorsítani, mialatt a fékdynamó fegyverzetének járását lassítjuk, úgy hogy a két sebességváltozás együttesen a kötéldob gyorsulását idézi elő. A két fegyverzet ezen egyidejű sebességváltozása mellékáramkörű gépeknél egyszerűuen úgy érhető el, hogy a hajtógép mágneses mezejét gyöngítjük és ugyanakkor a fékdynamó mágneses mezejét erősítjük. Ekkor a sebességi és energiagörbék a 12. és 14. ábra szerint alakulnak. A 14. ábrából látható, hogy az üzem ezen módjánál a fékdynamó valamivel kisebb lehet a 11. ábrán föltüntetettnél. A kivitelben, a haj tógépnek és fékdynamónak nem kell okvetlenül teljesen elkülönített gépeknek lenniök, mint a hogy ezt eddig a magyarázat egyszerűsége kedvéért föltételeztük, sőt inkább a hajtógép és fékdynamó egész egyszerűen egy-két fegyverzetű géppé egyesíthető. A 9. ábrában például a hajtógép fegyverzete és a fékdynamó mágneses magjai egy darabbá vannak egyesítve; a 10. ábrában ellenben a két fegyverzet alkot egy darabot, míg a fékdynamó mágnesmagjai a kötéldobbal vannak kapcsolatban. Ugyanez van föltüntetve a 11. ábrában is, azon különbséggel, hogy itt a fékdynamó mint belső pólusú gép szerepel, míg a 10. ábrában mint külső pólusú gép szerepelt. Ezen két kiviteli módozat bármelyike választassák is, mindkét esetben abban áll az új elrendezés czélja, hogy a dynamógép indítási időszakát a dob a tömegek stb. indulási idejétől időben elválassza, mivel a kötéldob indítása főleg a fegyverzetek sebesség változásai révén éretik el. Az új berendezés lényege a kiviteli módozattól függetlenül mindenkor abban áll, hogy a géphajtó gép és kötéldob közé egy második dynamógépet iktatunk be, melynek úgy fegyverzete, mint mágnesmagjai foroghatóan vannak szerelve, ellentétben az eddig szokásos gépekkel, melyek mágnesmagjai mozdulatlanok.