19548. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lisztnek tartóssá tételére

a sikér teljesen megváltozik és ezáltal az élesztő behatása ki van zárva úgy, hogy a sütés csak pépes és roszízű termékeket szolgáltat. Ezen hátrányok kiküszöbölésére megkísérelték azt is, hogy a lisztnek víztartalmát még a csomagolása előtt vonták el, a mennyiben azt alkalmas kemenczékben a kivánt hőmérsékletre hevítették és aztán töltötték zárt edényekbe; kitűnt azonban, hogy ezen eljárás sem vezet eredményhez, minthogy nedvességtartalmát ily módon nem lehet elvonni és a liszt a zárt edényekben ezen kezelés után is elromlik. A lisztet tehát nem lehet szárítás által tartóssá tenni, ha csak a hőmérsékletet nem fokozzuk egészen a pirítási hőmérsékletig, a mikor is a víz ugyan elpárolog, az így nyert liszt azonban elveszti lisztszerű jellegét és többé nem használható föl. A jelen találmány tárgyát képező eljárás szerint, melynek czélja a lisztet a víztartalomnak elvonása által, és a természetes sajátságok hátrányos befolyásoltatása nélkül megváltoztatni, a lisztet szárítása előtt vízzel kezeljük. A jelen találmány szerint ugyanis a lisztrészecskéket vízzel földuzzasztjuk, a mit oly vízmennyiséggel ériink el, mely elegendő egy egész tömegében egyenlő sűrűségű tészta képezésére, melyet aztán egy alkalmas szárító készülékben megfelelően fölhevített légáram segélyével megszárítunk, a mikor is a tészta nedvességtartalmától teljesen megfosztatik, a mennyiben a légáram a nedvességet magával ragadja; egyszersmind a tészta oxydatiója következik be a nélkül, hogy a liszt sajátságainak csak egyike is károsan befolyásoltatnék : ezen művelet után a tésztából igen szép fehér őrölhetünk, mely nedvességet többé nem képes abszorbeálni. Ezen liszt a légköri befolyások által nem támadtatik meg, konzerválható, szállítható és a külföldre exportálható a nélkül, hogy a rendes zsákoknál gondosabb csomagolásra volna szükség. Az eljárás foganatosítására természetesen tetszőleges berendezés szolgálhat. Mihelyt a lisztet az említett tésztává alakítottuk, gondoskodnunk kell arról, hogy a massza a teknőből minél előbb a szárító berendezésbe szállíttassák és hogy maga a szárítás gyorsan menjen végbe, hogy ily módon a tésztának ne legyen ideje arra, hogy a diasztazikus hatás bekövetkezzék, miáltal természetésen a végtermék minősége befolyásoltatnék. Hogy ezen tekintetben nagyobb biztonságot érjünk el, esetleg a diasztazikus hatást megakadályozó különböző szereket alkalmazhatunk, természetesen azon mértékben, melynél azok a lisztre nem ártalmasak. A tésztát a teknőből való kivétele után előnyösen egy hengersoron vezetjük át, mely azt lapokká vagy vékony lepényekké nyújtja ki; ez utóbbiakat azután egy végnélküli szállító szalagon haladéktalanul a szárító kamrába vezetjük és ebben bizonyos ideig meghagyjuk, mely idő épen elegendő arra, hogy a víz a lepényből eltávolíttassék. A lepényeket a szárító kamrából valamely alkalmas aprító szerkezetbe visszük, melyben darabkákra törjük és ezeket innen egy hengermalomba szállítjuk, mely ezen darabkákat igen finom, de ennek daczára szemcsés lisztté őrli, mely már most az említett előnyös sajátságokkal bír, a közönséges liszt hátrányaitól azonban ment. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás lisztnek tartóssá tételére, jellemezve azáltal, hogy a lisztet az egyes részecskék földuzzasztása czéljából vízzel keverjük, miáltal utólagos tökéletes szárítás és oly lisztté való visszaváltoztatást érünk el, mely a légköri befolyásoknak ellentáll, e mellett azonban összes diasztazikus sajátságait és sikérjének rugalmasságát megtartja. PÍUW RFSZVÉNYTÁH6A8ÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN