19499. lajstromszámú szabadalom • Gép üvegtárgyak előállítására mozgatható fenékkel bíró, megfordítható sajtómintákkal

— 3 -töltő és sajtoló helyzetben van, a (35) hengert tartja, melyben a (40) dugattyúrúd alsó végén ülő (N) dugattyú mozgathatóan van elrendezve. A (35) henger alatt a (29) szelepház van elrendezve, mely egy függélyes irányban mozgatható (P) szelepdugattyúval bír; utóbbi segélyével a nyomólevegőt bevezető (Q) csővel való kapcsolat szabályozható. A (29) szelepháznak a (35) henger fölső és alsó végével való összeköttetése (R) csövekkel történik; ez által el van érve, hogy a (P) szelepdugattyú mindenkori állása szerint a nyomólevegőt a (35) henger alsó vagy fölső végébe vezethetjük, miáltal az (N) dugattyú ide-oda menő mozgását létesítjük. Az (1) tövisek alsó vége a forgó (26) asztal (T) fölületén lazán ül, miáltal a (40) dugattyúrúdnak lehetővé van téve, hogy fölemelkedésénél az (1) töviseket a (26) asztalról fölemelje és magával vigye. Hogy a (40) dugattyúrúd az (1) töviseket biztosan megfogja, a tövisek alsó vége (a) üregekkel van ellátva, melyek épen a (26) asztalban lévő (b) nyílások fölött vannak elhelyezve, úgy hogy a (40) dugattyúrúd fölemelkedésénél ezen mélyedésbe kapaszkodik és az (1) tövist erősen megfogja, hogy az üveggel megtöltött sajtómintába betolja (1. ábra). A (26) asztalt a (27) hajtókerék forgatja, mely utóbbi a (24) oszlopot körülveszi. A (27) hajtókerék a függélyes (14) lemezekkel (28) karok útján van összekötve, úgy hogy a (27) kerék forgása a (14) lemezek forgásával megegyezik. A (27) hajtókerék (42) csapokba fogódzik, melyek a (26) asztal alsó fölületén kiállnak. Ez által a (26) asztal a (14) lemezek mindenkori továbbításánál szakaszonként forgattatik, úgy hogy az (1) tövisek egymásután pontosan a (40) dugattyúrúd fölé kerülnek. Megjegyzendő, hogy a gépnek a rajzban föltüntetett kiviteli alakjánál alkalmazott négy pár minta helyett, kevesebb vagy több, pl. öt pár is alkalmazható, mely esetben csak arra kellene ügyelni, hogy a (27) hajtókerék a megfelelő számú foggal legyen ellátva, hogy a tövistartó (26) asztal akként forgattassék, hogy minden egyes továbbításnál egy tövis épen a sajtóminta alá, illetve a (40) dugattyúrúd fölé jusson. Az 5. ábrában a (27) hajtókerék azon alakja van föltüntetve, mely akkor alkalmazandó, ha a (24) oszlop körül öt pár minta van elrendezve. Nyomólevegőnek a (18) henger két különböző végébe való bevezetését a (30) szeleprúd szabályozza, melyet egy (c) rúgó állandóan lefelé húzni törekszik. A (30) szeleprúd azonban a (c) rúgó húzását csak akkor követheti, ha egy (43) rugalmas kart, melyen a szeleprúd rendesen nyugszik, oldalt forgatjuk. A (43) kar elrendezése következtében, mely a (30) szeleprudat rendesen fölső helyzetében tartja, a nyomólégvezeték a gép nyugalmi helyzetében a (18) henger alsó végével áll kapcsolatban, úgy hogy a (25) dugattyú és ezzel együtt a sajtóminta mozgatható (17) feneke rendesen fölső helyzetükben vannak (2. ábra). A (14) lemezeken szilárd (31) karok vannak elrendezve, melyek a rugalmas (43) karokkal kapcsolatba jöhetnek és e mellett utóbbiakat akként forgatják oldalt, hogy a (43) karok a (30) szeleprúd alsó végét szabaddá teszik, úgy hogy a (30) szeleprúd a (c) rúgó hatása alatt lefelé mozoghat és a nyomólevegőnek a (18) hengerhez való vezetését a henger fölső végéhez irányítja. A (31) karok arra szolgálnak, hogy a gép önműködő legyen, mivel a karok mihelyt egy mintaasztal a sajtoló helyzetbe jutott, a (30) szeleprudat önműködően mozgatják és ez által a nyomólevegőnek a (18) henger fölső végébe való vezetését létesítik, a mi a sajtóminta mozgatható (17) fenekének lefelé haladását okozza, mely sajtóminta munkájának befejezése után nyugalmi helyzetébe a később leírandó módon szintén önműködően visszatér. A (C) tartóból kiálló (f) karon (2. ábra) a (34) emeltyű van megerősítve. A (34) emeltyű egyik vége a (35) csuklós tag által a (30) szeleprúddal van összekötve, míg az emeltyű másik végébe a (33) húzó-