19426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta ón előállítására óntartalmú anyagokból
tartályban végezhető, de a gyakorlatban czélszerű, ha ezt a két műveletet egyidejűleg két külön tartályban végezzük, melyek egymással csővezetékek segélyével oly módon vannak kapcsolva, hogy a folyadék körfolyamban mozoghasson. Ha pl. az ón oldása következtében kevesebb négy vegyértékű ónt vagy három vegyértékű vasat tartalmazó folyadékot az elektrolytikus czellákba vezetjük és innen az ón leadása következtében több stanni-, ferri- stb. sót tartalmazó oldat alakjában az oldótartályba vezetjük vissza, akkor, mint az az alább közlött képletekből kitűnik, a nyers anyagban lévő ónt az oldótartályból állandóan vezetjük az elektrolytikus czella kathodájához, anélkül, hogy a nyersanyag maga szerepelne elektróda gyanánt. Eme képletek a következők: A fölold ás: Nyers anyag Oldó folyadék Sn + = Sn R2 + Sn R2 Sn R4 Az élektrolysis: Anodánál keletkező oldat Kathion Sn R4 Sn R2 + Sn R2 = + S11 hol R az aniont jelzi. Ferri-só alkalmazásánál a reakcziók a következők : Sn -f 2 Fe Rs = Sn Ra + 2 Fe Ra Sn R2 + 2 Fe R2 = 2 Fe Rs + Sn. Ez a folyamat - mint az világosan látható — a közönséges elektrolyzisnél végbemenő folyamattól eltér. Ennél az utóbbinál az anion vagy közvetlenül egyesül az anoda fémmel, vagy pedig szabad állapotban, gáz alakban fejlő dik, vagy végül az anionon másodlagosan oxygén fejlődik. A leirt elekrolytikus folyamatnál az anion közvetlenül egyesül az oldott, pl. két vegyértékű fémmel, mely vegyületben a fém most már nagyobb vegyértékkel szerepel. Hogy az anion nem válik szabaddá és hogy nem alakul utólag a környező oldatban lévő molekulák kathionjával vissza, azt az bizonyítja, hogy az elektrolyzáló áram feszültsége jóval kisebb, mintha gázfejlődés megy végbe. A föntebb jelzett elektrolytikus folyamatok pontosan csak akkor mennek eme képletek szerint végbe, ha kis feszültségű 10 cm. elektróda távolságnál Vb—2 voltos árammal bontunk el oly elektrolytet, melyben az illető fém kis vegyértékű gyökének valamely vegyülete, tehát valamely stanno- vagy ferrovegyülete nagy mennyiségben van jelen, illetve, mely nem túlságosan konczentrált oldatban tartalmazza a négy vagy három vegyértékes gyök vegyületét. Folytonos üzem esetében ezek az oldott vegyületek mindig a kellő súlyviszonyban vannak. Az elektrolytikus eljárás megköveteli, hogy az anoda indifferens anyagból, pl. szénből készüljön. Kathoda gyanánt zink-, vas- vagy más hasonló bádog használható. A nyers anyagban lévő ón oldódása simán megy végbe, de szükséges, hogy az ón oldódására szolgáló oldószer az illető nagy vegyértékű gyököt képező fém, ón, vas stb. vegyületének, elég konczentrált oldata legyen, mely föltétel folytonos üzem esetében mindig teljesítve lesz. A föloldódás befejeztét az ón fehér színének eltűntéről föl lehet ismerni. A fertőzmények és idegen fémek az iszapban maradnak hátra Az a körülmény, hogy a nyersanyag maga az áramkörbe kapcsolva nincs, illetve nem szerepel anoda gyanánt, lehetővé teszi savanyú fürdő alkalmazását is, annélkül, hogy idegen fémek föloldódásától kellene tartani, miért is az ónt összefüggő alakban lehet kicsapni. Ily ón, a szivacsos óntól eltérően minden veszteség nélkül olvasztható be. Az előállított ón teljesen tiszta, idegen anyagokat, mint zink. mely az oldódásnál | ugyancsak föloldódhatik, a szóban lévő i elektrolytikus eljárásnál kicsapni nem lehet és ezért az ónban csak nyomokban mutathatók ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás tiszta ón előállítására óntartalmú anyagokból, hulladékokból, fehérbádogból, ötvözetekből stb., valamint nyers ón tisztítására, az által jellemezve, hogy a
