19410. lajstromszámú szabadalom • Födélzár befőttes üvegek és hasonlók számára
— 2 — jel láttatik el, azon czélból, hogy a kapcsok lecsúszása megakadályoztassák. Megjegyzendő, hogy a (7) karok nem egyenesek, hanem a (11) fülek közelében (3. 4. ábra) meg vannak görbítve, úgy hogy ha a kapcsokat mint ez a (3. ábrából látható, befelé forgatjuk, a (7) karok belső szakaszai az üvegnek (2) karimája alá, illetőleg a (3) födél fölé feküsznek s így az utóbbit rögzítve tartják, míg ellenben ha a kapcsok kifelé forgattatnak el, (4. ábra), (7) karok a fülekkel együtt kijebb feküsznek az üveg vagy tartány (2) karimájánál, úgy hogy ez által a födél szabaddá válik. A (7) karoknak (11) fülekbe átmenő meggörbített (13) szakaszai elegendő hosszúak arra, hogy záróhelyzet mellett az üveg vagy tartány karimájába kapaszkodhassanak, midőn a (6) kapcsok a záróhelyzetnek megfelelő állásba vannak beforgatva. A (6) kapcsok előnyösen egyetlen darab s eléggé vastag sodronyból vannak előállítva. Hogy a kapcsok a födelet elég erősen tarthassák, az üvegen vagy tartányon alkalmazott karima alsó oldala rézsútosan halad, mint az az 1. ábrán (14)-nél 'átható, úgy hogy a kapcsoknak befelé forgatása alkalmával ezeknek alsó karját a lerézselt fölület lefelé nyomja s ez által a födél erősen az üveg szájnyílására, illetőleg a (2) gyűrűbordára vagy karimára szoríttatik, miközben (5) tömítőgyűrű közvetítésével légtömítő és teljesen megbízható zárás áll elő. Mivel a (7 7) karok sodronyból vannak előállítva, bizonyos mértékben rugalmasak, úgy hogy (11) fülek és a kigörbített (13) részek a (2) karima lerézselt alsó oldalának nyomása következtében egymástól kissé szétnyomatnak, miáltal a födél rögzítése annál biztosabbá válik. Továbbá >a (6) kapcsok (7 7) karjai az összekapcsolásukra szolgáló (12) palló felé való haladásukban egymástól kissé eltérnek, vagyis nem haladnak párhuzamosan, úgy hogy az említett karok az üveg karimájához, illetőleg födeléhez nem feküsznek hozzá, hanem csakis a (11) fülek és a [ kigörbített (13) szakaszok jutnak az illető ' részekkel érintkezésbe. Ez által a födél-1 zárnak véletlen kinyílása megakadályozta! tik, a mi sokkal könnyebben bekövetkezhetnék akkor, ha a kapcsoknak alsó karjai a,z üveg karimájához hozzáfeküdnének. Az által, hogy (6) kapcsok a födélre támaszkodó kengyellel állanak csuklós kapcsolatban, a helyett, hogy a födéllel volnának közvetetlenül összekapcsolva, a födél leszorítása alkalmával gyakorolt nyomást a kengyel veszi föl s ezen nyomástól a födél tehermentesíttetik, úgy hogy ennek eltörése megakadályoztatik, a mi különben igen könnyen bekövetkezhetnék akkor, ha a zárófödél valamely törékeny anyagból, pl. üvegből áll. A (9) kengyel fölső része eredetileg előnyösen egyenesre van készítve s csakis a (6) kapcsoknak lefelé görbített (8) száraira való rátolása és szárak végeinek lelapítása vagy fejjel való ellátása után helyeztetik a kengyel fölső része a födél megfelelő helyére, s ekkor, mint ez a 3. ábrából látható, annyira meggörbíttetik, míg (8) szárai a födél (10) kimetszéseibe nyomulnak. Megjegyzendő, hogy a kengyel fölső részének eredeti hossza úgy is megszabható, hogy szárai pontosan a födél kimetszéseibe illeszkedjenek, a nélkül, hogy e czélból külön meg kellene görbíteni. Ez esetben a kengyelnek lefelé hajlított szárai csak akkor lapíttatnak le, illetőleg csak akkor láttatnak el fejjel, midőn már a (6) kapcsok fülei rájuk tolattak és a födél kimetszéseibe beillesztettek. A kengyel kissé rugalmas és elasztikus, úgy hogy a födél vagy a kapcsok szabálytalanságaihoz könnyen alkalmazkodhatik. Ha kívánatos, (9) kengyel ív alakban is kiképezhető, úgy hogy oldalról támaszkodik a födélhez vagy az elzárandó edény falához. Az 5. és 6. ábrában bemutatott kiviteli alaknál (9) kengyel a zárófödél alatt támaszkodik hozzá az edényhez és a (6) kapcsoknak forgástengelyül szolgáló (8) kengyelszárak alulról nyúlnak be a födélnek (10) kimetszéseibe.
