19389. lajstromszámú szabadalom • Burkolat

ban is, pl. víz-, gáz- vagy villamos vezetékek befödésére, mely koczkák a föntemlített rétegekben vannak elrendezve; akoczkák egymással és a burkolat más részeivel összeköthetők, a mikor is a hézagokat aszfalttal gondosan kitöltjük. Akár folytonos fölületből, akár koczkákból áll a burkolat, az imént említett három réteg mindig megmarad. A jelen találmány tárgyát képező burkolat rétegezése a mellékelt rajzban két foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra az egyik foganatosítási módot láttatja. Mindenekelőtt a 10—20 cm. vastagságú (a) beton-, mész- vagy czementréteget helyezzük el; ezen réteget aszfaltnak, bitumennek, kőpornak és kis kavicsoknak keverékéből álló, körülbelül 1 cm. vastagságú (b) réteggel borítjuk. Ezen réteg fölött az ebbe csaknem 1 czentiméternyire behatoló, egymással összekapcsolt vagy össze nem kapcsolt és rostélyszerűen elrendezett pálczákból álló (g) fémbetétet rendezzük el, mely tág nyílásokkal bír és körülbelül 4—5 cm.-nyi magasságot foglal el. Ezen pl. vasbádogból készült (g) betét egy rostélyzatot képez, melynek pálczái hullámos alakkal bírnak, a (b) rétegbe hatolnak be és egy bitumenes réteget fogadnak maguk közé, mely egyrészt a (b) réteggel és másrészt a (e) rostélyzattal egy egészet képez. Ezen második (c) réteg, mely a (g) fémrostély közti hézagokat kitölti, aszfaltnak bitumennek likacsos és érdes fölületű kaviccsal való keverékéből áll. Ezen két föltétel: a kavics likacsossága, érdessége föltétlenül szükséges, hogy lehetőleg benső cohaesio álljon elő az aszfalt és bitumen közt egyrészről és az aszfalt és kavics között másrészről; az ily összekeverésnél a burkolat sokkal nagyobb ellenállóképességgel bír, a kavicsok ágyazásukban nem lazulnak meg, nem válnak ki, azonkívül az aszfalt és bitumen kevésbé van kitéve a melegség általi meglágyulásnak, minthogy az a kaviccsal igen benső összeköttetésben van. Mielőtt ezen bitumenréteg megmerevedik, ezt az (e) kőporréteggel töltjük be és a kőport a még lágy rétegbe bedöngöljük vagy behengereljük. A kőporrétegnek az a czélja, hogy a burkolat, a meleg hatása alatt meg ne lágyuljon és egyúttal a megömlesztett aszfalt döngölését és hengerlését is lehetővé tegye, minek következtében a burkolat ellenállása jelentékeny mértékben fokozódik, az ilyen burkolat továbbá érdes fölülettel bír, úgy hogy a lovak rajta el nem csúszhatnak. A burkolat vastagsága rendeltetéséhez képest különböző lehet; utaknál körülbelül 7—8 cm. járdáknál, udvarokban, istállókban stb. pedig körülbelül 2—5 cm. között változhatik. A bitumenes rétegben az aszfalt körülbelül 94o/o-ot, a bitumen 6"/o-ot képez. A mi a kőport és kavicsot illeti, a keverési arány ezen anyagok minősége szerint változik; íaz ezen anyagokból a masszához keverendő mennyiséget a munkás a szükséghez képest változtathatja a nélkül azonban, hogy az arány a massza egész tömegének 50—60%-át túlhaladná. A leírt burkolatban a lökéseknek és nyomásnak ellenálló részt fémbetét képezi, mely az aszfaltréteg vastagságával körülbelül egyenlő magassággal bír, ezen betétet a betonréteghez lehetőleg közel rendezzük el. Ha bizonyos czélokra a (g) fémbetét alkalmazása igen költséges volna, akkor a 2. ábrában föltüntetett második foganatosítási alakot alkalmazzuk. Ezen elrendezésnél, mint az előbbi esetben szintén először körülbelül 10—20 cm. vastag czementréteget képezünk és ezt az első, aszfaltból és bitumenből álló (b) réteggel födjük be. De a helyett, hogy a (b) réteg fölött fémbetétet alkalmaznánk, egy gyorsan kötő anyagból álló, ellenálló réteget rendezünk, melyet lehetőleg egyenletesen osztunk el. Ezen gyorsan kötő anyag finom homokkal kevert, porrá tört és kalczinált dolomitból és 15° Bé. magnézium chlórülből. A keverési viszonyok különbözőek lehetnek; elő-