19368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a levegő és víz átszűrődését megengedő vakolat előállítására

Megjelent 1900. évi szeptember Iió 29-én. MAGY. KIR. SZABADALMI Eggí HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 19868. szám. VII l/a. OSZTÁLY. Eljárás a levegő és víz átszűrődését megengedő vakolat előállítására. TEBBANOVA-INDUSTRIE C. A. KAPFERER & SCHLEUNING CZÉG MÜNCHENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 április hó 23-ika. Jelen találmány az építészvilágban rég ismeretes két tényen alapszik és ezeknek csupán oly következménye, melyet eddig még le nem vontak. Tény az (és itt hivatkozunk: C. Lang «Ueber natürliche Ventilation und die Porositát von Baumaterialien» Stuttgart, 1877. művére), hogy: a) A lakóhelyek levegőjének megújulása nagyobbrészt a falhoz, födémhez és padlóhoz használt anyagokon át megy végbe. Ezen megujulás gyorsasága arányos az építőanyagnak a likacsosságtól függő levegő átbocsátó képességével. (Permeabilitát 1. a hivatkozott mű 69. oldalán). b) Likacsos építőanyagok annál gyorsabban adják ki a fölvett vizet, mennél nagyobbak a likacsok (1. 100. oldal). Ezen fontos tényt a gyakorlatban úgy alkalmazták, hogy nem túlságos tömör téglát választottak az építéshez. Azonban sok esetben megtörtént, hogy az egészségtani számításnak megfelelő anyag az által, hogy meggondolatlanul levegő és vízáthatlan czementvakolattal vonatott be, legjobb tulajdonságát ismét elvesztette, annál inkább, mivel a még aránylag talán légátbocsátó külső vakolatot olajfestékkel való bemázolás által a legtöbbször teljesen légáthatlanná tették. A föntebb említett alapigazságokból folyó következtetéseket tehát eddig a falat borító vakolat megválasztásánál nem vették figyelembe. Jelen találmány onnan indul ki, hogy a czementvakolatnak, mely többnyire a külső fölületet képezi, bizonyos likacsossággal kell bírnia, tehát víz és levegő számára szándékosan áthatóvá kell azt tennünk. Az eddigi gyakorlat épen az ellenkezőre törekedett. A mondottak állanak azon hurkolórétegre is, melyet padlók és födémek számára többnyire vakolatszerű anyagokból állítanak elő. Ezen burkolórétegeknek szintén levegő- és vízátbocsátóknak kellene lenniök s ezzel ellentétben a használatos czementburkolatoknak mar a sűrű kötőanyag miatt is, de még inkább a burkolat előállításánál használt sajátságos eljárás, miatt, a zúzás, tömés és simítás által teljesen áthatlanná kellett válniok. Ezen vizsgálódás logikai úton oda vezet, hogy a vakolat számára legjobb kötőanyag ugyan a czement, de csak akkor, ha azt czélszerűen hygroskópikus anyagokkal keverjük. Ha ezen keveréket a tiszta czementhez hasonlóan ho-