19300. lajstromszámú szabadalom • Újítások pneumatikus abroncsokon

- 5 -előbbi alakját. A Lurkolatnak (El) talpa körülfutó övet vagy gyűrűt képez és egész szélességében a talpszalaghoz támaszkodik, míg az (E) burkolatnak hajlékony (E3) szakaszai a fémből való (F) gyűrű és a lekerített (E2 E2) szögletek között szabadon engedhetnek az abroncsra gyakorolt nyomásnak a nélkül, hogy akadályoznák a hajlékony szövet-töm lökben lévő (A) légtömlő vagy légtömlők szabad működését. Ha egy automobil vagy mótorjármű hajtókereke pneumatikus vagy más elasztikus abronccsal van fölszerelve, a hajtóerő a kerékre hat, míg az ellentállás az út fölületénél lép föl. A jármű mozgatására szolgáló erő az abroncsot alkotó anyagra ennek a talajjal való érintkezésénél húzást gyakorol. A pneumatikus abroncsoknakmótorjárműveknél alkalmazott eddigi alakjánál, hol különösen nagyobb terhek hordására szolgáló járműveknél a légtömlő nagy átmérővel bírt, ezen húzás igen tetemes fokra emelkedhetett, míg ellenben a találmánybeli pneumatikus abroncsoknál, melyek több, aránylag csekély átmérővel bíró pneumatikus légtömlővel vannak fölszerelve, ezen húzás lényegesen csökkentetik. A találmánybeli szerkezet szerint a pneumatikus abroncs külső (E) burkolata az (F) kerékkoszorú és az (FI) támaszgyűrű között tartatik meg. Ezen kapcsolat egyik előnyös módja az, hogy az (FI) támaszgyűrűt (F) kerékkoszorúhoz a (T) alakú fejjel bíró (g) csapok segélyével kapcsoljuk, melyeknek fejét az (FI) gyűrűn egymástól megfelelő távolságban kiképezett (f) nyílásokon áttoljuk s azután keresztbe elforgatjuk. (3. ábra). A (g) csapoknak másik vége csavarkapcsolatban áll a (gl) cső belsejével és (g2) csavarsüveggel van fölszerelve, (gl) cső tehát csavaranyát képez és mivel külső vége az (F) koszorúhoz támaszkodik, (g) csapnak meghúzása által (FI) támaszgyűrű az (E) burkolatnak (E3) hajlékony részéhez sxonttatik. úgy hogy az a kerék egész kerületén szilárdan tartatik meg a támaszgyűrű és a kerékkoszorú között. A belső oldalán csavarmenetekkel ellátott (g2) süveg a (g) csap külső végére csavaroltatik s ezáltal a (gl) cső nyílását elzárja. Természetesen a kapcsolatnak ezen módja csak példa gyanánt van fölemlítve s ez úgy alakjában, mint részleteiben igen sokféleképen módosítható. Az eddig ismeretes pneumatikus abroncsoknál, ha ezek automobilok hajtókerekein voltak alkalmazva, az abroncsra a legnagyobb húzó erő ott hatott, hol ez a talaj vagy út fölületével érintkezett, míg ellenben a találmánybeli újítások szerint szerkesztett abroncsoknál a talpszalagra a talajjal való érintkezésnél ható húzó erő tulajdonképen kiküszöböltetik, vagyis helyesebben, egyenletesen elosztatik az abroncs egész kerületére, mivel ezen talpszalag, a föntebbiek értelmében, hosszanti irányban szabadon elmozoghat. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítások pneumatikus abroncsokon, jellemezve két vagy több, nem nyulékony szövetanyagból álló (Bl) tömlő, az ezen tömlők belsejében elrendezett (A) légtömlő, illetőleg légtömlők, egy a szövettömlők alakjának megfelelő hornyolással ellátott (FI) támaszgyűrű, egy (E) burkolat és egy, a két vagy több szövettömlő megtámasztására szolgáló, fémből készült (F) kerékkoszorú kombinácziója által, úgy hogy tetszőleges szélességű pneumatikus abroncs állítható elő több, egymásmellé helyezett és csekély átmérővel bíró tömlő segélyével. 2. Az 1. igényponttal védett újításoknál két vagy több, hajlékony, de nem nyújtható (Bl) tömlőnek a nyúlékony (A) légtömlőknek, (D) talpezalagnak és a hajlékony, de nem nyújtható tömlőknek ágyazatot képezőleg hornyolt (FI) támaszgyűrűnek a fémből való (F) kerékkoszorúval való oly kapcsolata, hogy ez utóbbi egy középső bemélyítéssel és a támaszgyűrű alakjának megfelelően meggörbített gyűrűkarimával bír, hol az (E) burkolat két szélének rögzítése becsiptetés által történik, úgy hogy a pneumatikus abroncs külső talpa egész