19296. lajstromszámú szabadalom • Újítások kocsikon

_ 0 _ szekötő tartónak a födéllel és a függélyes tartókkal való összeköttetéseit láttatja. A 10. ábra a két karimával ellátott összekötő tartónak hasonló összeköttetését tünteti föl. Az alváz a véggerendák kivételével tetszőlegesen lehet előállítva. Az (a) véggerenda (1. és 2. ábra) a középső (al) részben, a hol a vonórúd van elrendezve, legszélesebb és az (a2)-nél mindkét oldal felé vékonyodik, úgy hogy az végein igen csekély szélességgel bír. A gerenda mindkét végén az (a3) karimákkal van ellátva, melyek az alváz oldalgerendáira vannak ráhajlítva. A véggerenda fölső része nincs megszakítva és a függélyes (a4) karimával van ellátva, mely a kocsi végéhez van szögecselve. A véggerenda mellső oldalán a vonórúd fölvételére az (a5) nyílás szolgál. A gerenda a nyílás szélein befelé van hajlítva és az (a6) merevítő bordát képezi (4. és 7. ábra). A nyílás mindkét oldalán a gerenda végei felé keskenyedő (a7) karimák vannak elrendezve. Az előzőkben leírt véggerendák egyetlen fémlemezből, legczélszerübben aczélból vannak préselve. A véggerendákon lévő (b) sarklemezek (1. ábra) a merevítő rudak fölvételére szolgálhatnak. Ilyen véggerendák, melyeknél a középső rész kiszögel és a két oldalrész a végek felé jelentékenyen keskenyedik, különösen ny úlékony csuklókapcsolások alkalmazásánál előnyösek és éles kanyarulatok befutásánál a kocsik önműködő kikapcsolását akadályozzák meg, mivel két szomszédos kocsi vége az érintkezés előtt nagyobb mozgási sugárral bír, mint oly harántgerendák alkalmazásánál, melyeknek mellső fölülete egyenes. A (c) kocsifenék (4. ábra) az alsó kerettel megfelelően összekötött fémlemezekből áll. Ezen lemezek fölött a függélyes (d e) tartók vannak elrendezve, melyekhez az összeköttetési helyeken egymást átlapoló, fémből készült (f) oldallemezek vannak megerősítve. Ha fából álló falborítást akarunk alkalmazni, akkor a (g h) deszkákat az (i j) faczölöpökhöz erősíthetjük, melyek a (d e) fémtartókba illenek. Ezen fémtartók nagyobb ellenállóképesség és csekély súly czéljából L-alakú harántmetszettel bírnak. A kocsin az egy és két karimával bíró (k) és (1) összekötő tartók fölváltva vannak elrendezve (4. ábra). Az egy karimával bíró (k) összekötő tartók a kocsitető keresztszelvényének megfelelően vannak meghajlítva és a közbenső (m) lemezek segélyével a függélyes tartókhoz vannak erősítve. A két karimával bíró (1) összekötő tartóknál a fölső karima a kocsitető keresztszelvénye szerint van hajlítva, míg az alsó egyenes. Az (1) tartók szintén (n) lemezek segélyével vannak a függélyes tartókkal összekötve. A tető az (o) fémlemezekből áll, melyeknek egymást átlapoló végei az összekötő tartókhoz vannak erősítve. A tetőlemezek végükön (ol)-nél lefelé vannak hajlítva és a kocsifalak fölső szélét átlapolják. Az által, hogy a tetőlemezek egymást és a kocsi oldalfalait átlapolják és az összekötő tartókon túlnyúlnak, az egyes részek között vízáthatlan összeköttetést érünk el. A tetőlemezek a gerendákkal és az oldalfalakkal össze vannak szögecselve; szükség esetén az összekötési helyeket tetszőleges módon tömíthetjük. A kettős karimával ellátott (1) összekötő tartók,, melyek mintegy boltozatot képeznek, az oldalfalak és a tető merevítéséhez és erősbítéséhez lényegesen hozzájárulnak. A (p) palló (1. ábra) és az azt tartó (q) harántrészek a szokásos módon vannak elrendezve. Az ábrákban föltüntetett, de le nem írt részek hasonlóképen ismert szerkezetűek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kocsiknál egy préselt aczélból készült (a) véggerenda, melynek mellső része a középen, vagyis azon a helyen, hol a gerenda a vonórudat vagy a kapcsolást veszi föl, kiszögeléssel bír, a középtől a végek felé ellenben keskenyedik, a hol is a gerenda harántmetszete a végek felé majdnem zéróig csökken és a meg nem szakított gerenda fölső részén egy