19271. lajstromszámú szabadalom • Elgázolás elleni mentőkészülék villamos vasutak számára

Megjelent 1900. évi szeptember hó 14-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 19271. szám. V/g- OSZTÁLY. Elgázolás elleni mentőkészülék villamos vasutak számára. SZENDE MIKSA MAGÁNHIVATALNOK BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 november hó 29-ike. Elsőbbsége 1899 decz. 5-étöl kezdődik. Jelen találmány tárgyát egy mentőkészülék képezi villamos vasutak számára, amelynek lényege abban áll, hogy egy a kocsi elé jutó test fölfogó karokat hoz működésbe, amelyek oldalt előre pattanva, a testet megfogják és a kocsi teljes fékezéséig magukkal viszik. A találmány tárgyát a mellékelt rajzok tüntetik föl, és pedig az 1. ábra a berendezés oldalnézetét, a 2. ábra a berendezés alaprajzát, a 3. ábra a működésbe helyezett fölfogókészűléket, a 4. a fölfogó készülék keresztmetszetét az ábra x—x vonalán át, az 5. ábra a 6. ábra y—y vonalán át vitt vízszintes metszetet nagyobb léptékben, a fölfogó karokat működésben, a 6. ábra az 5. ábrának z—z vonala szerinti nagyobb léptékű keresztmetszetét és végül, a 7. ábra egy részletet tüntet föl. A berendezés lényegében a (32) vezető szekrényben elcsúsztathatóan elrendezett (33) fölfogó karokból áll (lásd 4. ábrát), amelyeknek szerkezete az 5. és 6. ábrából látható. Minden fölfogókar belső tere egy (34) válaszfal által két külön térre van osztva (lásd 6. ábrát), amelyek mindegyikében egyegy (35) rúgók által kifelé szorított, levegővel megtöltött (36) fölfogótest van elrendezve, amelyeknek vezetése kihúzható (37, 38, 39) hüvelyek által eszközöltetik. A (36) fölfogótestek normális helyzetükben vagyis összenyomott (35) rúgóknál és egymásba tolt hüvelyek mellett (lásd a 6. ábrát) a szomszédos fölfogókar oldalfalai által tartatnak meg és jobb vezetés czéljából mellső végükön (41) vezetőkarikákkal vannak ellátva. A fölfogókarok mellső (40) föliilete gummiból vagy hasonló anyagból készül. A készülék működése a következő: A (33) fölfogókarokhoz ütődő test szélességének megfelelő számú fölfogókart, pl. hármat (lásd 3. ábrát) mozgat mindaddig befelé, amíg az egymással szemben fekvő, befelé nem mozgatott (33a) és (33b) fölfogókarok (42) nyílásaiból (lásd 5. ábrát) a (36a) és (36b) fölfogótestek a (35) rúgók hatása folytán előre pattanhatnak, a szóban forgó testet megfogják és a kocsi teljes fékezéséig magukkal viszik. Hogy ezenfölül a test fölfogását akkor is elérjük, ha csupán a külső fölfogókarok lesznek befelé mozgatva, a vezetőszekrény mindegyik oldalán elhelyezett berendezést alkalmazunk. E berendezést a (7) ábra tünteti föl és pedig vízszintes metszetben és részleges hosszmet-