19213. lajstromszámú szabadalom • Tápláló szerkezet hengerjáratokhoz és más malomipari gépekhez

a hengerek között megakadnak. Hogy ezt elérhessük, a (g) ágyazóemelő (p) villájának hátsó ágán még egy (q) nyújtványa van, melynek végébe az (r) csavar van becsavarva. Ennek a csavarnak az a rendeltetése, hogy beállításának megfelelően a (b) henger túlságos fölemelésénél előbb vagy később az (s) emelőbe ütközzék és ezt fölemelje. Az (r) csavart azonban az (s) emelőn is alkalmazhatjuk. Az (s) emelő egy kilincset visel, melynek a kilincskerékbe való befogódzása és kikapcsolódása a táplálóhengerek automatikus kikapcsolódását idézi elő, melyet tehát a leírt berendezés működésije hoz. A hengerjáratoknál általában szokásos riasztószerkezet ekkor ugyancsak működésbe jön és a szolgálatot tevő molnárt előhívja, ki a megakadt anyagot eltávolítja, még pedig vagy oly módon, hogy azt kihúzza, vagy pedig akként, hogy az (1) csappanót fölnyitja, a hengerek mögé nyúl és az anyagot kitolja. Az épen említett kikapcsolóberendezés a 4. és 5. ábrán két különböző állásban látható. Míg a (v) emelő (u) kilincse az (s) emelő (t) kilincsére fekszik, mint az a 4. ábrán látható, a két (a) és (b) henger forog. Mikor azonban, mint azt föntebb jeleztük, az (r) csavar (3. ábra) az (s) emelőt a kellő mértékben fölemelte, a (t) kilincs (4. ábra) az (u) kilincsről lecsúszik. Ennek következtében a (v) emelő szabaddá válik és a (v) emelőt és az ezzel a (w) hajtórúd segélyével összekötött (x) bekapcsolóemelőt egy meg nem rajzolt rúgó az 5. ábrán látható helyzetbe viszi, miközben az (x) bekapcsolóemelő a hajtótengelyt az alsó tengellyel összekötő karmoskötést kikapcsolja. Ha a garatban őrlendő anyag nincs, az 1. ábrán látható (y) csappanó a tengelyére ható (z) súly hatása következtében fölemelkedik (4. ábra), és az (s) emelőt működteti (5. ábra) és (t) és (u) kilincset kikapcsolja és így az (a b) hengereket megállítja. Mindeme berendezések azonban csak akkor működhetnek czélszerűen, ha a fölső táplálóhenger forgássebessége lényegesen kisebb mint az alsóé. Ez a lassúbb forgás azért szükséges, hogy a fölső henger tolóka gyanánt szolgálhasson, valamint azért is, hogy az eltömődést meggátolja és a nagyobb idegen tárgyakat visszatartsa. A henger tolóka gyanánt is szerepel, tehát az anyag beáramlását meg kell lassítania, esetleg teljesen ineg kell gátolnia. Ezért a hengernek gyorsan forognia nem szabad, mert a gyors forgás az anyag beáramlását csak siettetné. Ezen utóbbi czélra elégséges az alsó henger. A fölső hengernek ellenben nyomása és forgása következtében nyomó- és tolóhatást fejt ki, minek következtében az eltömődést okozó anyagnak a hengerhez való tapadása biztosíttatik. De ennek a hatásnak is csak lassan szabad és kell érvényesülnie, hogy a henger engedékeny emelkedése lökésszerűen ne mehessen végbe. Ugyancsak a fölső henger lassú, akadályozó forgása az alsó henger gyors forgásával együtt eredményezi azt, hogy az eltömődést előidéző anyag széthúzatik, szétosztatik, hogy tehát ennek összecsomósodásra ideje nincs. Ez a hatás annál biztosabban lép föl, minél lassabban forog a fölső henger. Mikor kemény, nagy darabok jutnak a garatba, melyeknek ott meg kell akadniok, akkor megint a fölső henger lassú forgása az, mely eme darabokat mindaddig vissza tartóztatja, míg a táplálószerkezet meg nem áll. Eme két henger mozgás- és forgáshatárát, mely két hengert működése alapján «szállítóhengernek» és illetve «akadályozóhengernek» lehet nevezni, hosszas kísérletek útján határoztuk meg. A hengerjáratokon eszközölt ezen újítások a malomipar szempontjából nagy haladást jelentenek és lehetővé teszik, hogy a molnár a sok üzemzavar és tökéletlen munka elkerülésével lényeges előnyöket érjen el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Táplálószerkezet hengerjáratokhoz és más malomipari gépekhez, az által jellemezve, hogy az őrlendő anyag bevezetése és útjának elzárása két (a b) henger segélyével történik, melyek közül a fölső vagy magasabban ágyazott (b) henger