19187. lajstromszámú szabadalom • Újítások az ivóvíz tisztításában és sterilizálásában

fölösleget kell alkalmaznunk, illetve kémiai sterilizáló hatás esetén, mely a víz természetét megváltoztatná. 6. Külön készülékek alkalmazása, melyeknek föladata a szóban forgó beállításokat önműködően végezni, a nélkül, hogy a sterilizálást csökkentenék. 7. A kémiai tisztítás maradékainak esetleges hasznosítása a mésztartalmú alkatrészeknek visszanyerésére a kémiailag tisztított és sterilizált vizekből. 8. Esetleges biztosító szűrők elrendezése, melyek lehetővé teszik a derítés tökéletesítését egyszerű dekantálás által a szűrőanyagok szennyezésének elkerülésével, minthogy ezeknek csak sterilizált folyadékokat kell fölvenniük. A mellékelt rajzokon van a készülék föltiintetve és pedig az 1. ábra a teljes készülék vázlatos rajza, melyből a műveletek menete fölismerhető, a 2., 3. és 4. ábrák a készülék egy kiviteli alakjának elől-, illetve oldal- és fölülnézetei, az 5. ábra a szénsavfejlesztő készülék hosszmetszete, a (5. ábra a karbonizáló készülék hosszilletve keresztmetszete és a 7. ábra a hajtó kerekekkel és egy levegőszűrővel ellátott vízmedencze részletnézete. Elvileg az ivóvizek kezelése két megfigyelésen alapszik: 1. a kémiai és bakteriológiai vizsgálaton melyek az alkalmazandó vegyszerek termé szetének és mennyiségének megállapítását teszik lehetővé és 2. az alkalmazandó készülékek megválasztásán. A kezelés tudományos oldaláról többet nem mondhatunk, minthogy az határtalanul módosulhat és ennélfogva igény tárgyát nem képezheti. Ellenben a használt készülékeknek az a kombinácziója, mely sokféle módszer és vegyszer alkalmazását engedi meg, képezi jelen találmány tárgyát. A kezelendő víz (A) szabályozó szelepen át (B) vízkerékhez jut, mely a szükséges hajtóerő termeléséi-e vagy pedig egyszerűen bizouyos és alább leírandó alkatrészek működésének megkönnyítésére szolgál és tetszőleges szerkezettel bírhat, -leien esetben a vízikerék a (C) elosztó medenczétől el van különítve, ellentétben a gyári szennyvizek kezelésénél alkalmazott elrendezéssel, úgy hogy a víz, mielőtt az elosztó medenczébe jutna, néhány készülékbe vezethető, melyekben alkalmas vegyszerekkel előzetes kezelésnek vethető alá. Ezen előzetes kezelésre alkalmas a (D) tartály különösen akkor, ha valamely vízben csak igen kevéssé oldható reagensről van szó. A tartály hossztengelye irányában forgathatóan vau ágyazva és alkalmas (d) készülékkel forgattatik úgy, hogy lengése alkalmával a folyadék keringési iránya visszafordul és az érintkezési fölületek megújulnak. A be- és kifolyási vezetékek képezik a tartály forgási tengelyeit és a tartály belsejében egymástól lehetőleg távol eső helyeken torkollanak (d' d')-nél. Ezenkívül a tartályban (d2 d2) sziták vannak elrendezve. Ha a föntemlített előzetes kezelés nem szükséges, akkor a vizet a (D) tartály mellőzésével és (d3) összekötő cső segítségével közvetlenül a (C) elosztó medenczébe vezetjük. Ez az elrendezés különösen becses, minthogy valamely reagens hozzáadása előkezelés gyanánt néha előnyös lehet a nélkül, hogy állandóan szükséges volna. A víz a (D) tartályból vagy az ismertetett direkt úton a (C) elosztó medenczébe jut, mely a hidraulikus zárral bíró (0) födéllel van ellátva úgy, hogy a küllevegővel való érintkezés teljesen el van kerülve. Ezenkívül a medencze levegőszűrőkkel fölszerelt (N) szifonnal, valamint a szokásos szabályozó ós elosztó készülékkel van ellátva. A különböző készülékek hydraulikus zárására a mészvíz ajánlatos, mert ez által a szennyezés elkerültetik és a csirák elpusztulnak. A levegőszűrőkkel ellátott szifon czélja az, hogy különböző készülékeket a levegővel való közvetlen érintkezéstől megóvjon, ellenben a folyadékok keringését az ellenáramnak elve szerint a hidrosztatikai törvényeknek megfelelően megengedje. E czélból a levegő gyapotból, üveggyapotból vagy más alkalmas likacsos anyagból való kis