19184. lajstromszámú szabadalom • Mótorjármű

- 6 -nyíláson keresztül (1)2) vízcsőbe folyik. A tolattyú alsó oldala a víz és gőz elvezetésére szolgáló (b25) csatornával van ellátva, úgy hogy a víz és gőz nem zárható he a tolattyú szabad vége és a tolattyúkamra hátsó fala közé s azonkívül a tolattyú hátsó végénél szintén egy (b24) csatorna van kiképezve a víz és gőz elvezetésére, szintén annak megakadályozására, hogy ezek a tolattyúkamra mellső oldalfala és a tolattyú között el ne zárassanak. Megjegyzendő, hogy a gőz- és víznyomás (hl és blO) vezetékeken át ugyanazon oldalára hat a csúszótolattyúnak, úgy hogy az ennek következtében tömítően hozzáfekszik a tolattyúkamrának ellenkező falához. A (bl9) tolattyúrúd csuklós kapcsolatban áll a (b25a) vonókarral, mely viszont azon (b27) exczenterek (b26) exczentergyűrüjével van összekapcsolva, mely a hátsó (G) tengelyre van szerelve. Mivel a (1>3) csőkígyó a tűzhely közelében foglal helyet, egyszersmind vízmelegítő gyanánt is szerepel, úgy hogy forró víz vezettetik a gőzgenerátorba. Működés alkalmával legelőször a (b2) vízcső töltetik meg vízzel, melybe ez a magasabb vízszínnel bíró (Bl) víztartányból folyik, mely utóbbi természetesen előzőleg vízzel töltetik meg s így a (b2) vízcső már a közlekedő edények törvénye szerint is azonnal megtelik vízzel, mivel az alacsonyabban van elhelyezve a (Bl) víztartánynál (3. ábra). Ha a víz a (B) gőzgenerátorban a (b2) vízcsőben lévő víz szintje alá siilyed, úgy az utóbbiból a folyadék (bl) vezetéken keresztül folyik be a gőzgenerátorba és így az utóbbinak vízzel való önműködő táplálása a nekézkedés törvénye szerint történik. Az (F) hajtószerkezet bármely tetszőleges kivitellel birhat, azonban mégis előnyösebb egy pár kettősen működő (f) hengert alkalmazni, melyek a szokásos (fl) gőzelosztó szekrény közvetítésével állanak egymással kapcsolatban. Az ilynemű hajtószerkezetek általában ismeretesek s éppen azért ezeknek részletes leírása és rajzokban való bemutatása fölösleges volna s azért a leírásban csakis azon részeire fogunk szorítkozni, melyek ezen szerkezetnek a találmány tárgyát képező mótorjármű gőzgenerátorával való kapcsolatának megértésére szükségesek. A gőz a túlhevített gőzt tartalmazó (b9) kamrából (f2) vezetéken keresztül az (fl) gőzelosztó szekrénybe vezettetik s innen, ismeretes módon az (f f) hengerbe tódul (2. ábra). Az említett (f f) gőzhengerek (f3 f3) dugattyúrúdjai egy-egy (f4) keresztfejjel állanak kapcsolatban (3. ábra), míg az említett keresztfejek egy-egy (f5) forgattyúrúdhoz csatlakoznak s az utóbbiak az (f7) forgattyútengelyre szerelt (f6) forgattyúkhoz vannak kapcsolva, mely forgattyútengely a már említett (gl2) ágyazatba szerelve, míg a forgattyúkarok előnyösen egy máshoz képest derékszögben állanak. Az (f7) forgattyútengelyre (f8) fogaskerék van ékelve, mely kapcsolatban áll a (g5) fogaskerékkel, mely az egész jármű mozgatását közvetíti. Az (f5) forgattyúrudaknak a gőznyomás által való mozgatása, valamint a fáradt gőznek az (f) gőzhengerekből való elvezetése oly ismeretes módon és szerkezetek által történik, hogy azoknak külön ismertetése ezen leírás keretében fölösleges volna. A fáradt gőz (fl) gőzelosztó szekrényből (t'9) vezetéken át áramlik ki (2. és 3. ábra), mely előnyösen csőkígyó alakjában a (Bl) víztartányon vezettetik keresztül s innen az (t'9) vezeték az (A) mótorköpeny alatt hosszában oda visszavezettetik (8. ábra), végül egy keresztirányban nyúló (flO) részben végződik, melynek (fll) furatain keresztül a fáradt gőz és kondensvíz minden zaj nélkül tódul ki s egyszersmind a kocsikerekek által esetleg fölvert pornak megnedvesítésére és lecsapására is szolgál. Megjegyzendő, hogy a fáradt gőz elvezetésére szolgáló cső az (A) mótorköpeny alsó oldalán bármily alakban elrendezhető. A fő csak az, hogy a fáradt gőz elvezetésére szolgáló (f9) cső elég hosszú legyen arra, hogy belsejében a fáradt gőz teljesen kondenzáltassék, úgy hogy a szabadba való kiáramlása a fáradt gőznek zajt ne okozhasson. Megjegyzendő, hogy a fáradt gőz veze-