19171. lajstromszámú szabadalom • Elektromos berendezés fordulatszámoknak távjelzésére

- 2 forrás segélyével való erős telítése következtében a fegyverzetáram feszültsége a fegyverzet fordulatszámával arányosan növekszik. A fordulatszám és feszültség között fönnálló állandó viszony lehetővé teszi a jelző készülék skálájának arányos beosztását, úgy hogy minden egyes skálának időveszteséggel és fáradtsággal járó léptékszerkesztése fölöslegessé válik. Ha a jelző készülék beosztásának zéruspontját a skála közepén helyeznők el, akkor a mutatónak jobb- vagy baloldali kilengéséből a géptengely forgási irányára lehetne következtetni. Hogy azonban ugyan oly nagyságú készüléknél a leolvasás kétszeres pontossággal történjék, a zéruspontot a skála baloldalán rendezzük el, a mikor is a mutató ugyanoly irányú kilengése ugyanazon skálán fogja jelezni a gép mindkét irányú forgását. Ezen elrendezés azonban a gép előre- és hátrajárásának jelzésére egy külön szerkezetet tesz szükségessé. Ezen czélból a gerjesztésre szolgáló áramot a géptengely hátrafelé való forgásánál kommutáljuk és ezzel egyidejűleg a fordulatszámot jelző készüléken a fordított forgásirányt jeleztetjük. Phinek elérésére a jelző készülékben az ismeretes szerkezetű polarizált (C) jelző szerkezetet rendezzük el, melyet a dynamógép mágnescsévéivel sorosan kapcsolunk és mely az áramirány illető állása szerint a készülék egy nyílása előtt «előre» vagy «hátra» föliratot mutatja. A gerjesztő áram átkapcsolására szolgáló (D) kommutátor, mely a dynamógép tengelyén van elrendezve, a mellékelt rajzon világosság kedvéért nagyobb léptékben még külön van föltüntetve. Ezen kommutátor berendezése a következő: A dynamógép (F) tengelye a rögzített (E) lemezen jár át és végén a (G) korongot hordja, melyen az (F) tengelyhez képest exczentrikusan a (H) bütyöktengely forgathatóan van elrendezve. Ezen tengely a két különböző síkokban fekvő (Hl) és (H2) bütyökön kívül még a (J) kart hordja, mely az (L) bőrdugó közvetítésével gyönge súrlódással az (E) lemezen csúszik. A (J) kar mozgását két a (G) korongon elrendezett (Sl) és (S2) ütköző peczek határolja. A (Hl H2) bütykökkel ugyanazon síkokban elrendezett, szabad végeiken a (cl) és (c5) kontaktusrészeken csúszó (Rl) illetőleg (R2) keféket hordó (NI) és (N2) szárak, melyek egy az (E) lemezen forgathatóan ágyazott villát képeznek, mozgattatásukkor az említett kontaktusrészekhez vezetett gerjesztő áramot kommutálják. Ha a dynamógép (F) tengelye forgásirányát megváltoztatja, akkor az (L) bőrdugót hordó (J) kar az ezen megerősített (Hl) és (H2) bütykökkel együtt a bőrdugónak az (E) lemezen való súrlódása következtében addig tartatik vissza, míg a forgó (G) korongnak azon (Sl) illetőleg (S2) ütköző peczke, mely a (J) karral eddig nem érintkezett, a (J) karba nem ütközik. Ez által a (J) kar elmozgattatik, úgy hogy a két (Hl és H2) bütyök az (F) tengellyel együtt fog forogni, még pedig akként, hogy az egyik bütyök, pl. a jelen esetben a (Hl) bütyök vége nagyobb kört ír le az (F) tengely körül, mint a másik bütyök vége. E szerint a fogásirány megváltoztatása következtében a két bütyöknek az (F) tengelyhez való állása akként változik, hogy azon bütyök, mely előbb a kisebb átmérőjű kört írta le és ennek következtében az (NI N2) villának a vele ugyanazon síkban lévő szárát nem érintette, most nagyobb átmérőjű kört ír le és ez által az (NI) illetőleg (N2) szárba ütközik és a villát átállítja. Ezen áramfordító előnye abban áll, hogy az igen biztos kontaktust létesít és kommutálás közben mégis igen kevés erőt fogyaszt. Az áramnak kommutálása előtt, még pedig a villának a rajzban föltüntetett állásánál a gerjesztő áram az (M) áramforrástól a (K5) szorítón, az (1) vezetéken a (D) kommutátor (cl) kontaktus részéhez, innen az (Rl) kontaktuskefén, a (c4) kontaktusrészen, a (2 3 4) vezetéken, a (C) szerkezet mágneseinek csévéjén, az (5) vezetéken, a (k3) szorítón, a (6) vezetéken, a (K3) szorítón, a dynamó mágnesteker-