19169. lajstromszámú szabadalom • Lángzó petróleumlámpák számára
Megjelent 11)00. évi augusztus lió 27-én. MAGY. m KIR. SZABADALMI H&a HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 19169. szám. Il/d. OSZTÁLY. Lángzó petróleumlámpák számára. NIELSEN LABS CHRISTIAN GÉPSZERKESZTŐ KOPENHÁGÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 deczember hó 23-ika. A jelen találmány tárgyát főkép olyan petróleumlámpákhoz való lángzó képezi, melyeknél izzóharisnyák alkalmaztatnak. Tagadhatatlan tény, hogy az eddig ismert, ilynemű lángzók különböző hátrányokkal bírnak, így pld. a láng nem állandó, lobog és tűznyelvekben végződik, melyek az izzóharisnyát megfeketítik vagy különböző zavaró hangok, — minők a láng bugása, zúgása, huhogása stb. — keletkezésére adnak alkalmat. A föltaláló által végzett beható kísérletek igazolták, hogy eme szabálytalanságok oka részben az olaj elgőzölögtetésében, részben pedig a légbevezetés módjában keresendő, mely levegőnek tudvalevőleg az olajgőzökhöz kell keverednie, hogy ezek tökéletesen elégettessenek. Gyakorlati szempontból lehetetlen, hogy a bél mindenütt teljesen homogén legyen, sőt ennek még ama része sem teljesen homogén, melyet a láng egyszerre vesz igénybe. Ebből következik, hogy a bél égő fölületének minden részén nem távozhatik el ugyanazon mennyiségű olajgőz. Föltéve, hogy egy, vagy más okból, egyik helyen aránylag nagy gőzfejlődés megy végbe, akkor ezen helyről a körnj ezetnek egy gőzsúgár adatik tovább, mely az őt körülvevő levegőnek egy részét is magával ragadja, anélkül azonban, hogy e kettőnek benső keverődése történnék, a mi tudvalevőleg a tökéletes elégés legfőbb föltétele. Egy ilyen gőzsugár tökéletes elégése tehát csupán annak föliiletén történik és amint azután e sugár az izzóharisnyát éri, jellemző sajátosság gya-I nánt azon, a sugár középpontjában, egy kis fekete folt képződik, mely erősen világító széllel, — a sugár körvonalával — van körülvéve. Hogy az ilyen folt a világító erőt csökkenti, az természetes és ha több ilyen folt képződik, az izzóharisnya végre egyáltalában nem felel meg ezéljának, eltekintve attól, hogy könnyen meg is sérülhet. Ehez járul még, hogy a légáramok, melyek az eddigi módon az olajgőzhöz vezettetnek, szintén nem lehetnek homogének. Még ha a csatornák, a miket a légáramok átjárnak, vagy ama szélek, melyeken azok tovasurrannak, eredetileg úgyszólván matematikai pontossággal lettek is megmunkálva, égés közben részben a fém fölmelegedése, részben pedig ama tisztátlanságok következtében, melyek a légcsatornákon leülepednek, csakhamar elveszítik pontos síkfölületíiket, minek folytán a légáramokban olyan rétegek képződnek, melyekben a légmozgás intenzivebb, mint a többi helyeken. Ha most egy i ilyen légréteg az olajgőzök közé nyomul
