19143. lajstromszámú szabadalom • Vonatfödözés

Megjelent 1900. évi augusztus lió 23-án MAGY. gg| KIK. SZABADALMI HM HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS H)143. szám. Vll/j. OSZTÁLY. Vonatfödözés. BE EB ATTILIO FÖLTALÁLÓ VELENCZÉBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 szeptember hó 18-ika. Jelen találmány olyan vonatfödözésekre vonatkozik, melyeknél pályakontaktusok szárnykészűlékeket önműködően «iudulás» és «áilj»-ra beállítanak, és tárgya olyan vonatfödözés, melynél egyetlen egy önműködően járó jelzőrendszer a legegyszerűbb módon számon tartja a vasútforgalom minden eshetőségeit és a vonatok mindennemű összeütközését lehetetlenné leszi. Ilyen eredményt tisztán önműködő módon eddig még nem tudtak elérni. Az egyes lehetőségek, melyek vonatok összeütközésére okot adhatnak, a következők : 1. Két vonat egy és ugyanazon vágányon egymással szembe jön. 2. Két egymás mögött haladó vonat közül az elől haladó kényszerítve van lassabban menni vagy megállani, minek következtében a hátulsó vonat elérheti és vele össze iitk űzhetik. 3. Az első vonat kénytelen visszamenni vagy pedig az első vonattól néhány kocsi elválik és visszafelé megy. Hogy mindezen esetekben az összeütközés elkerültessék, különböző részben nehézkes berendezéseket létesíttettek, melyeknek azonban egyike sem felelt meg a kivánal- i inaknak, mivel részben emberi segítségre I voltak utalva és ez igen sok esetben nem válik be. Jelen találmány szerint ezen bajon segítünk akképen, hogy a vonalkontaktusokat párosan helyezzük el és ennek megfelelően a vonatot is két különböző készülékkel látjuk el ezen kontaktusok kiszolgálására és pedig akképen, hogy az egyik készülék a mozdony alatt, a másik a vonat utolsó kocsija alatt helyeztetik el. A vágányok hosszában alkalmas közökben elhelyezett szárny készülékek mindegyikét ellátjuk egy elektromotorral, mely a szárnyat indulási állásba, továbbá egy elektromágnessel, mely a szárnyat megállási helyzetbe hozza és a két vonalkontaktus egyikét egyrészt a szomszédos szárnykészülék elektromotorjával, másrészt egy előbbre fekvő szárnykészülék elektromágnesével kötjük össze, a végből, hogy az első készüléket «indulásra», az utóbbit «állj»-ra beállítsuk és így valamely szembejövő vonatnak idejekorán «állj»-ra jelzést adhassunk, míg a másik kontaktus egyrészt a szomszédos szárnykészűlék elektromágnesével, másrészt egy hátrább fekvő szárnykészűlék elektromotorjával van összekötve, a végből, hogy I az első készüléket «állj»-ra, az utóbbi ké-I szüléket «indulás»-ra beállíthassuk és így