19139. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti vonatok összeütközésének megakadályozására

- 157 lyekbe a gőzt a központi (V) szelepből — melyet a fönt leírt villamos szerkezet mozgat — kis csöveken át vezetjük. A vonat megállításához szükséges időt illetőleg utat (V) szelep furata határozza meg. Lassú járatú vonatok, például tehervonatoknál a szelepnyilás kisebb, gyorsvonatoknál nagyobb átmérőjű, úgy hogy bármily vonat ugyanazon út hosszában megállíttatik. A szelep működését a mozdonyvezető bármely pillanatban megszüntetheti, úgy, hogy a vonat a készülék működése alatt nem is fékeztetik. A működés megszűnik, ha az (1) emeltyűt lenyomjuk, minek folytán ezen utóbbi a villámzár által rögzíttetik. Ennek következtében megszűnik a gőzbeáramlás és a (K) dugattyú továbbnyomulása A dugattyút eredeti helyzetébe (6) emeltyű leszorítása által hozzuk. Miután a (6) emeltyűt az (5) emeltyűvel az (1) rúd öszszekapesolja a (VI és V2) csapok, szelepek vagy effélék egyidejűleg elfordíttatnak. A fölső (VI) szelep az (F2) rúgó által megszabott helyzetében, a midőn a henger (ol) csatornájával közlekedik, kiömlőszelep gyanánt szerepel, ellenben az alsó (o) csatorna addig marad zárva, míg a (V2) szelepet a (ü) emeltyű lenyomása által kinyitjuk, ezáltal az (ol) csatorna elzáratik, az (o) csatorna pedig kinyittatik, tehát a dugattyú alatt lévő gőz kiáramolhat. Az emeltyűnek utóbb leírt lenyomásakor a (Dl) gőzbevezetőcsővel kapcsolt (VI) szelepen át gőz nyomul az (ol) csatornába, miután azonban a (VI) szelep ezen csatornát egyidejűleg zárja, a gőznek fölül kell a hengerbe nyomulnia és ezáltal a dugattyú eredeti helyzetébe visszaszoríttatik. A dugattyú visszamozgása közben dugagattyúrúdján alkalmazott (NI N2 N3) csapok a (P, R, B) emeltyűket és ezekkel a közvetítőszerkezeteket is nyugalmi helyzetükbe visszamozgatja. Ha a készüléket egyetlen mozdulattal akarjuk nyugalmi helyzetébe hozni, úgy az (1 és (i) szelepemeltyűket közvetlenül kapcsoljuk egymással. A (VI V2 V3) szelepeket illetőleg csapokat egy többnyílású szelep vagy csap is helyetesítheti. Az (S) illetőleg (Sl) kontaktsínek elrendezése a következő: A 2. ábrán látható kiviteli alaknál a sínpárt alkotó két sín között (S) kontaktsín a talpfához elszigetelten megerősített (h) fatuskókon nyugszik. A 3. ábra ezen kontaktsín egy kiviteli módozatát két nézetben mutatja, melynél a (h) fatuskókat (T) vastartók helyettesítik, melyek egymástól meghatározott távolságokban a talpfákra vannak erősítve. Az (S) kontaktsínt a tartó villaalakú nyílásába helyezve utóbbitól flbrével vagy más alkalmas anyaggal elszigeteljük és tetszés szerinti csavarokkal rögzítjük. A í. ábra a kontaktsín megállapított hoszszakra osztva tünteti föl, jelen esetben az egyes síndarabok hosszát 400 méternek vettük Ezen kontaktsínek helyett természetesen a czélszerűség követelményeinek megfelelően fölső vagy szabad vezetéket is alkalmazhatunk. A villamos vonatmegállító berendezést működésbe hozó áramot vagy a vonatból vitt elemek (2 3 elein elegendő) szolgáltatják, vagy pedig a vasútállomásokról a kontaktsínekbe vezetjük. Villamüzeniű vonatoknál ezen hajtóerőt lehet a vonatállító készülék működtetésére is föihasználni. Villamüzemű vonatoknál a (C) készülék nem gőzhengerből, hanem dynamógépből áll, mely akkor működik, ha (E) villamrögzítés megszűnve egy átkapcsoló kényszerítetten elfordíttatik (az 1. szelepemeltyűhöz hasonlóan) és az áram egy része a (C) berendezésbe vezetve, vagy közvetlenül a vele kapcsolatos géprészeket mozgatva egy jelzőkészüléket, illetőleg vészjelt megszólaltat és ezután ha szükséges az egész vonatot fékezi. A vonatmegállító készüléket ellenőrző készülékkel is lehet kombinálni, mely arra szolgál, hogy ellenőrizhessük, vájjon a ké-i szülék menetközben működött e vagy sem.