19117. lajstromszámú szabadalom • Elektromos hegesztő és forrasztó készülék

A széncsúcsokat már most kézzel kell egymáshoz közelítenünk, a mi további időveszteséggel jár. A széncsúcsok ugyan egy az áram által működtetett szerkezet segélyével annyira közelíttetnek egymáshoz, a mennyire azt az elégés általában szükségessé teszi. Mindazonáltal a képződő grafitbevonat okozta egyenlőtlen ellenállások egyenetlen elégést eredményeznek úgy, hogy időnként a széncsúcsok annyira közelíttetnek egymáshoz, hogy rövidzárás áll be. A szénfölűleteknek ezen okból bekövetkező túlhevítése fokozott elgőzölögtetéssel jár, a mi egyrészt nagyobb mérvű kráterképződéssel és másrészt fokozott grafitlerakodással van összekötve. Sokkal előnyösebben történik az elégés, ha arról gondoskodunk, hogy a széncsúcsok egész kerületükön egyenletesen égjenek el. Ezt a jelen találmány szerint azáltal érjük el, hogy a széncsúcs kerületének folyton más és más pontját tesszük ki az áram behatásának, a mennyiben a szénrudakat égés közben folytonos forgásban tartjuk, a helyett, hogy azokat mint eddig mereven ágyaznék; a kerületi sebességet akként választjuk meg, hogy az az elégéssel arányos legyen. Ez által ugyanis a széncsúcsok fölűletének túlhevítését elkerüljük és ezzel egy idejűleg az egyik oldalon az elgőzölögtetést, a másik oldalon a grafitlerakodást akadályozzuk meg. Ezzel azonban nemcsak a szénnek változatlan vezetőképességét érjük el, hanem egyszersmind azt is, hogy a szénfogyasztás csak akkora lesz, mint a milyen a tényleg képződő láng föntartásáboz szükséges. Hogy a szénrudak forgatását lehetőleg csekély erőkifejtéssel foganatosítsuk, a szénrudakat tartó hüvelyeket golyós csapágyakban ágyazzuk, melyek a széntartók tengelyére vannak erősítve. Minthogy a folytonos forgatás által a szénvégek túlhevítése megakadályoztatik, a képződött láugív hőmérséke természetesen valamivel kisebb, a mi azonban nem hátrányos, sőt az összehegesztendő vasnak túlhevítését megakadályozván, még előnnyel is jár. A gyors és erős fölhevítés ugyanis egyrészt elősegíti a vasnak az oxygénnel való egyesülését oxyddá, másrészt a vassal le nem kötött állapotú oxygénnel is összehozza, miáltal mikroszkóppal észrevehető szivacsszerű struktura keletkezik, mely a platina szivacshoz hasonlít, tehát úgynevezett vasszivacs keletkezik, mely kalapálás által csak nehezen tömöríthető és ezáltal a hegesztés szilárdságát csökkenti. Ha ellenben a vasnak ömlesztése nem történik oly hevesen, akkor a kémiailag le nem kötött oxygén fölvétele vagy egyáltalában nem, vagy csak oly csekély mértékben következik be, hogy a tömörítést kihűlés előtt való kalapálással mindig elérhetjük. A találmány tárgyát képező készülék a mellékelt rajzban egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az (a) szénrúd a csavaros (b) befogó hüvely segélyével a széntartó (c) hüvelyeken van megerősítve, mely a (d) golyós csapágyakban forog, mely utóbbi a nem forgatható (e) tengelyen van megerősítve. Az (e) tengely az (f) keretben van ágyazva. A forrasztó áramot a szénrudakhoz a (b) befogó hüvely segélyével vezetjük, a hol is megfelelően elrendezett csúszó kontaktusok áramzárást létesítenek. A szénrudakat tetszőleges szerkezetű, kisebb méretű elektromotorok segélyével, melyek a széntartó hüvelyeken (g)-nél vannak megerősítve, vagy pedig más hajtómű segélyével forgatjuk. A forgási sebesség a szén tömöttségétől függ és úgy választandó meg, hogy a túlhevítés ki legyen zárva. A szénrudaknak az elégés mérvében való előretolását háromféleképen foganatosíthatjuk. Vagy alkalmazunk eltolható kettős vasmaggal bíró solenoidokat, melyek az áram által működtetnek, vagy használunk egy megfelelően beállított elektromos hajtóművet, vagy végre alkalmazhatunk egy megfelelően