19107. lajstromszámú szabadalom • Henger folyékony dugattyú tömítéssel robbanó ill. égési mótorok számára

- 2 — szerkezeteknél azok használatát lehetetlenné teszik és az által keletkeznek, hogy a folyadéknak a dugattyú által adott fölfelé irányított elevenerő a dugattyú irányváltozásának pillanatában utóbbit fölülről lefelé löki. A berendezés működése a következőkben leírt munkafolyamatokból látható : 1. A dugattyú lefelé haladása. Szívás. E mellett a (d) szelepnek csupán ki kell nyílnia, úgy hogy a (b) csőben vákuum ne keletkezzék. 2. Fölfelé haladás. Kompresszió. A (d) szelep azon pillanatban, melyben a dugattyú legalsó helyzetében van, záródik. A hengerben és csőben a légnyomás egyenlő és a dugattyú fölfelé haladásánál a folyadékfölszín a dugattyú fölületéhez képest, a dugattyú irányváltozásáig változatlan magasságban van. Ezen ponttól azonban a folyadéknak a dugattyú nyomása folj'tán adott, a dugattyú sebessége szerint irányuló elevenerő jutna kifejezésre. A folyadék a dugattyú legfölső állása után még tovább szoríttatnék és a levegőt még jobban megsűrítené, míg elevenereje kimerülne. Ezen, a folyadék alatt vákuum képződése melletti fenyegető folyamat és az ebből eredményezett aránylag nagy lökés, elkerülésére, kevéssel a dugattyúlöket vége előtt a (d) szelep kinyittatik és annyi levegőt bocsát ki, hogy a henger és cső között nyomáskülönbség létesül, melynek értéke a folyadék eleven erejének nyomásával körülbelül egyenlő. Ha ez utóbbi pl. 1'5 atmoszféra és a hengerben a kompressziónyomás pl. 35 atmoszféra, akkor a (d) szelepen át annyi levegőt bocsátunk ki, hogy a nyomás 33 atmoszférára csökken. Ennek folytán a folyadék oly mozgási irányt kap, mely ellentétes a folyadéknak a dugattyú által adott irányával. A folyadék, még mielőtt a dugattyú visszatérni kezd, lefelé áramlik és a folyadék alatt lökéssel járó vákuumnak föllépése, mely máskülönben létesülne, megakadályoztatik. A folyadék fölszíne a (g) dugattyú fölületét nem lépi túl. A légmennyiség kibocsátásának azonban, a folyadék oszczillálásának pontos szabályozása czéljából, nem szabad hirtelen történnie, miért is ajánlatos a szelep emelkedését kicsire választani és a levegőt a szelepen való áthaladás után mindenkor kis nyílásokon át a szabadba kibocsátani. 3. A dugattyú visszatérése. Expánzió. A robbanó gázkeverék belépése után robbanás és terjeszkedés következik be. Mivel kevéssel a dugattyú visszatérése után a közlekedőcső kibocsátószelepe elzáratott, a hengerben és csőben ismét egyenlő nyomás áll be, azonban megfelelően a két folyadékfölszín fölött most nyugvó különböző légmenynyiségeknek, a csőben lévő fölszín a hengerben lévőnél magasabb lesz, a mi azonban nem bír jelentőséggel. Az expánzió végén a henger kipuffogószelepe és a (d) szelep a levegő kibocsátására kinyittatnak, miáltal a két fölszín ismét kiegyenlíttetik és következik : 4. A dugattyú fölfelé haladása és a kipuffogás. Az égéstermékek kibocsáttatnak, azonban nem a dugattyúlöket végéig, mert különben a folyadék eleven ereje ezen esetben is lökhatást okozhatna és itt annyival nyomatékosabban, a mennyiben ellentétesen működő légnyomás hiányában a dugattyúlöket végén (visszatérés) a folyadék a hengerfödőhöz röpíttetnék. Tehát a löket fölső vége előtt úgy a henger kibocsátószelepe, mint a cső (d) szelepe elzáratik. Ez által a gázok kis része a hengerben és a levegő egy része a csőben visszamarad, a mi azonban nem játszik szerepet. Ezután, de ugyancsak a löketfordulat előtt, ugyanúgy, mint a 2. alatt leíratott, a folyadék eleven erejének megfelelő nyomást a (b) csőből kieresztjük, mi által a folyadéknak fölemelkedését megakadályozzuk és a dugattyú megfordulása lökésmentes lesz. Az eljárás a folyadék eleven erejének a ! kipuffogás végén elejét venni egyrészben némileg megváltoztatandó, hogy közönséges gázmotoroknál is alkalmazható legyen, melyeknél a gázkeverék kompressziója csak 4—5 atmoszféráig történik, mivel különben a henger és közlekedőcső közötti kellő nyomáskülönbség elérésére az égéstermékeket majdnem teljesen vissza kellene tartani. E