19083. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti kocsialvázakon

csival összekapcsolni. Ezen ezélból a kap- ( csolási fej fölső oldalán a vízszintes ("271) orsón (12. ábra) az alkalmas alakú és lánczszem beakasztására szolgáló (37) horog van ágyazva. A (37) horog normálisan oly állásban van, hogy abba a kapcsolási lánczot beakaszthatjuk, mely utóbbi állásában biztosan tartatik meg. Ha ellenben az automatikus kapcsolások jönnek alkalmazásba, akkor a (37) horgok egymással érintkezvén, a (371) orsók körül annyira elfordulnak, hogy az automatikus kapcsolások egymásba kapcsolódhatnak. Minthogy a jelen találmányt képező újítást régi szerkezetű kocsiknál is lehet alkalmazni, melyek a közönséges lánczkapcsolással és a mellgerenda két vége közelében elrendezett ruganyos ütközőkkel vannak ellátva, melyek a szomszédos kocsi hasonló ütközőibe ütköznek, a jelen találmány szerint berendezett kocsikat a gyakorlati követelményeknek megfelelően alkalmassá kell tennünk arra is, hogy a már meglévő, régi szerkezetű kocsikkal a szolgálat szükségletéhez képest összekapcsolhatók legyenek. Ezen ezélból, mint már említettük, a (30) automatikus kapcsoláson a csuklós (37) horgot rendezzük el és ezenkívül az (5) mellgerendákon a (35) csavarorsók (15. ábra) segélyével megerősített (34) lemezeken a szükséghez képest le- és fölszerelhető (33) ütközőket oly állásban rendezzük el, hogy azok a régi kocsik ütközőivel korrespondáljanak (4. ábra). A (33) ütközők (15. ábra) a (36) fejjel vannak ellátva, mely lényegében megfelel a közönséges ütközők fejének és mely (33) ütközők midőn a (34) lemezekhez vannak szerelve, a mellgerendától számítva, oly hosszal bírnak, mely egyenlő a közönséges ruganyos ütközők hosszával, midőn ezeknek rúgója nincs összenyomva. Ha a jelen találmány szerint berendezett kocsival egy közönséges lánczkapcsolással bíró kocsit kell összekapcsolnunk, akkor a lánczkapcsolással bíró kocsi felé fordított mellgerendára a (33) ütközőket szereljük és a lánczot a (37) horogba (4. ábra) akasztjuk. Ha ellenben két automatikus kapcsolással bíró kocsit kell egymással összekapcsol-i nunk, akkor a (33; ütközőket természetesen leszereljük. Mindkét eset a 3. és 4. ábrában van föltüntetve. A (33) ütközőknek a (34) lemezeken való leszerelhető elrendezése különféleképen történhetik ; a 15. ábrában látható foganatosításnál a (34) lemez fölső oldalán a lefelé hajlított (38) karimával bír, mely mögött egy harántcsatorna keletkezik és alsó oldalán a (40) karima fölött elrendezett két (39) orsóval bír. A (33) ütköző (42) karimájával a (38) karima alá és megfelelő nyílásaival a (39) orsókra illeszkedik. Az ütközőnek (42) karimáját a (36) karima alá dugjuk, úgy hogy a (39) orsók a megfelelő nyílásokon átjárjanak. Ekként az ütköző ezen orsók által hordatik, a hol is annak ezeken való rögzítése a (41) peczkek, az alsó (40) karima és a fölső (38) karima segélyével történik. A 18. és 19. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a hengeres (39) orsók (17. ábra) helyett szögletes (43) toldatok vannak elrendezve, melyeknek rugó hatása alatt álló (44) zárókilincs az alsó (40) karimához támaszkodik és ez által a (43) toldatra ráhúzott (42) karimát rögzíti. Ha már most a (41) peczket kihúzzuk, illetőleg a (44) rúgós kilincset visszatoljuk, akkor a (33) ütközőt könnyen eltávolíthatjuk, A csatornás vastartó alakja és szerkezete általában csak az illető kocsinak hosszától függ és első sorban a kocsialváz egyik végétől annak másik végéig számított hosszal pontosan egyenlőnek kell lennie, a mikor is a frikeziós vagy egyéb ütköző készüléket befogadó szekrényt a lemez végeitől tetszőleges távolságban rendezhetjük el. Igen hosszú kocsiknál ajánlatos a kocsi végén lévő szekrényeket rácsos tartók által egymással összekötni. A jelen találmány tárgyát képező újításokat már meglévő kocsikon is az egyes részeknek leszerelése nélkül és csekély költséggel foganatosíthatjuk. A jelen újítások azon előnnyel járnak, hogy az alvázat erősbbitik, annak tartósságát fokozzák, a kocsik összekapcsolását megkönnyítik és az ütköző szerkezet befogadására, hordására