19066. lajstromszámú szabadalom • Síneltoló

tői növekedett-e vagy kisebbedett-e, ehhez közelítjük, illetve ettől távolítjuk. Ebből a czélból a két egymástól távolítandó sín nyakát egy-egy fogóalakú (Cl C2) és (C3 C4) emelő által képezett szerszámba befogjuk. A fogókat (G Gl) csavarrudak kötik össze és ezeket a rudakat oly módon forgatjuk, hogy a fogók távolodjanak egymástól. Hogy a síneket egymástól távolító erőt a sín befogására is értékesítsük, a (G Gl) csavarrudak a (Cl C4) emelő karok külső végeire hatnak, mely emelőkarok a (D) traverzeken lévő (E) csapok körül forognak, és melyek belső, rövidebb karjai kétoldalt a sínnyakra fekszenek. A (D) traverzek természetesen a sínek talpa alatt fekszenek, mint az a 2. és 3. ábrán látható. Ha már most a (G) és (Gl) csavarrudak egyik végén lévő csavarházat oly módon forgatjuk, hogy a (Cl C4) emelők külső végei az 1 ábrán látható nyilak értelmében forogjanak, világos, hogy az (F) emelő karok először a sínnyakra fekszenek (4. ábra). Ettől a pillanattól az emelők és sínnyakak érintkezési pontjai képezik a forgástengelyeket és a csavarház további forgatásánál — minthogy a sínt ama nagy ellenállás miatt, melyet az eltolás ellen kifejt — mozdulatlannak lehet tekinteni, a mozdulatlan (D) traverz fog eltolódni, és minthogy az (F) emelőkarok érintkezési pontjai mozdulatlanok, az (E) pontok az említett érintkezési pontok felé közelednek és így tetemes könyökemelő nyomást gyakorolnak a sínnyakakra. A 4. ábrán pontozva a kezdeti állás látható, teljesen kihúzva a második állás van ábrázolva. Ha a nyomás már most oly nagy lett, hogy az (E) forgáspontok többé el nem tolódhatnak, az egész rendszernek — beleértve a síneket is — kell elmozdulnia, és ha a csavarház forgatását folytatjuk, úgy a (D) traverz, mint az (E) csapok és (C F) emelők és a sín mint merev egész a 4. ábrán látható nyilak értelmében mozog. Lényeges ekkor az, hogy a belső emeltyúvégek szorosan a sínnyakra feküdjenek; tehát hogy a bekapcsolást csupán csak a súrlódás idézze elő. Azonban a sínnyakak átmérője rendkívül változó, ezért nem sikerül elérni azt, hogy az emeltyűvégek minden esetben elég megbízhatóan szoruljanak a sínnyakra. Hogy ezt ennek daczára biztosítsuk, az új berendezésnél az emeltyűk végeit külön ékalakú sarukkal szereljük föl, melyek az emeltyűk végein forgathatóan vannak megerősítve, ós mint az a rajzon látható, a sínnyakra minden esetben rászorulnak. Ezek a sarúk ékek gyanánt vannak kiképezve és a belső emeltyűvégeken eltolhatóan vannak megerősítve, úgy hogy az ékhatás, mit kézzel történő előremozgatással is lehet nagyobbítani, a szorítást növelje. Ennek következtében a (Cl, C2, C3, C4) emeltyűk hossza a sínnyak szélességének megfelelően szabható meg, a mennyiben az ékeket többé-kevésbbé mélyre betoljuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Síneltoló, az által jellemezve, hogy a (Cl, C2, C3, C4) emeltyűk kapcsolórúdjaik megnyújtásával szoríttatnak a sínekre és ily módon toljuk el az. egyik sínt a másiktól. 2. Az 1. alatt védett berendezés egy kiviteli módozata, jellemezve mozgatható, a (Cl, C2, C3, C4) emeltyűk végein alkalmazott, a sínnyakra szoruló (x) sarúk által. 3. Az 1. és 2. alatt védett berendezés egy kiviteli módozata, az által jellemezve, hogy az (x) sarúk ékek gyanánt vannak kiképezve és a (Cl, C2, C3, C4) emeltyűkkel szemben eltolhatók. (2 rajzlap melléklettel.) PAÍ.LA8 RÉ9ZVÉN. TÁRSA8ÁG NYOMDÁJA BUDAPÉ6TEfV