19064. lajstromszámú szabadalom • Ütőszerkezet órák számára

portjainak felelnek meg. A kilincsnek a harmadik fogcsoportra való behatásánál a (p) korong már annyira elfordult, hogy az az (n) rúd elé nem vet többé gátat, a mikor is a (h) kilincs teljes löketet végezhet. A (g) fogaskerék az (f) tengelyen ülő (gl) fogaskerékbe becsappanó ellenkilincs által tartatik meg nyugalmi állásában. Annak megakadályozására, hogy az (m) ellensúly túlerősen ne működjék és hogy az (a) kerék túlnagy sebességgel ne forgattassék. az ütőszerkezet megakasztó horgonnyal és a félmásodperczeket ütő billegővel bíró regulátorral van ellátva. Ezen regulátor működtetésére szolgál az (a) kerékkel kapcsolódó (r) kerék, melynek tengelyén az (u) kerékkel kapcsolódó (t) kerék ül. Az (u) kerék az (f) tengelyen van elhelyezve. Természetes, hogy az imént jelzett czélra bármely más regulátort, pl. szabályozó szárnyat vagy valamely tetszőleges forgó szerkezetet is lehet alkalmazni. A szerkezet működése a következő: Ha az óra egyet mutat, akkor a (k) mágnes egy elektromos áram által gerjesztetik, vonzza a fegyverzetet és ez által az (i) emeltyűt fölső végével balra lendíti. Ezen ellendítésnél az (i) emeltyű az (n) rúdhoz ütközik, melynek eltolása a (p) korong (pl) foka által határoltatik. Ily módon az emeltyű ellengése akként szabályoztatik, hogy a (h) kilincs lökete a (g) fogaskerék első fogcsoportjának egy fogszélességének felel meg. A (h) kilincs az első csoport első fogával kapcsolódik; mihelyt a (k) elektromágnes áramtalauná lesz, szabadon bocsátja a fegyverzetet és az (i) emeltyű az (m) súly által nyugalmi helyzetébe vitetik vissza. E közben a (h) kilincs elforgatja a (g) fogaskereket, mely az (e d) fogaskerekek segélyével az (a) kontaktuskereket forgatja. Az (I) kontaktus ekkor a (b) megakasztóval jön érintkezésbe, miáltal az ütőszerkezet kalapácsát működtető elektromágnes áramköre záratik. Az (I) kontaktusnak a (b) megakasztón való átmenetele egy ütést idéz elő. A szerkezet akként van szabályozva, hogy az (a) kerék megáll, mihelyt a (b) megakasztó épen az (I) és a (II) kontaktuscsoportok között áll. Ezen idő alatt a (p) korong is elfordul, még pedig kerületének tizenketted részével. A szerkezet tehát nyugalomban marad mindaddig, míg az óra kettőre nem jár; a mint a kettőt elérte, a (k) elektromágnes gerjesztetik, a (h) kilincs a (g) fogaskerék második fogával kapcsolódik és mihelyt az (m) súly a (h) kilincset újra visszavitte, az (a) kerék forgattatik és a két (II) kontaktus egymásután a (b) megakasztóval jön érintkezésbe. Ekkor az ütőszerkezet kalapácsát működtető elektromágnes áramköre kétszer záratik; egyidejűleg a (p) korong is elfordul. Ugyanez történik a többi órákban is; három órakor a (III) kontaktuscsoport, négykor a (IV) csoport halad el a (b) megakasztó mellett. Öt órakor a (p) korong annyira elfordult, hogy a (píí) fok áll az (n) rúddal szemben. Az (i) emeltyű tehát nagyobb lengést végezhet és a (h) kilincsnek nagyobb löketet adhat, úgy hogy a (g) fogaskerék második csoportjának első fogát megfoghatja. Minthogy ez a fog szélesebb, a (g) kerék és az (a) kerék is nagyobb szöggel fordul el. Az (a) keréken tehát az (V, VI, VII, VIII) kontaktuscsoportok elrendezésére nagyobb ív áll rendelkezésre; tehát a nagyobb időközökben több kalapácsütés következhetik be. Az utolsó négy órában a (g) fogaskerék még nagyobb szöggel fordul el, mivel ekkor a (p) korong annyira elfordult, hogy az (i) emeltyű löketét többé egyáltalán nem határolja. Miután a kalapács tizenkettőt ütött, az egyes részek ismét visszatérnek a föltüntetett állásba; a (p) korong annyira elfordult, hogy a (pl) fok jutott az (n) rúd meghoszszabbításába. Az óráknak ezen három csoportra való osztása csak példaképen eszközöltetett, mert világos, hogy több csoportot is rendezhettünk volna el. Akként is történhetett volna az elrendezés, hogy az (a) kerék minden