19058. lajstromszámú szabadalom • A vonat által működtetett vasúti sorompó
való iktatása által (8. ábra). A (6) emeltyűnek hirtelen történő átfordításakor ezen rugalmas közbeiktatott részek vannak először igénybe véve, melyek azután a reakczió hatása alatt a sorompófa emelésére vagy lebocsátása által a sorompót lassan kinyitják. vagy zárják. Minthogy azonban egyrészt a futósúly ellenállását és a vonóhuzalok tehetetlenségi nyomatékát kell legyőzni, míg másrészt semmi ellenállás sem fejlődik ki, sőt igen az ellentétes hatás nyilvánult, miután a (6) emeltyűk saját súlyuknál fogva igyekeznek függélyes helyzetükbe visszatérni, — ennek következtében rugékony közbeiktatott részek alkalmazásakor, szükséges a (6) emeltyűket, míg a vonal fölöttük elhalad, addig ferde helyzetükben megtartani és ezen szükséges rögzítő szerkezetet azután újból kikapcsolni, és pedig még mielőtt a vonat a sorompón túl lévő (6) kart elérte volna. Ez azért szükséges, mert ellenkező esetben a vonat nem nyithatná ki a sorompót. A 9. ábra egy ezen követelményeknek megfelelő készüléket tüntet föl. A (6) emeltyű egy (15) kiugrással, orral vagy ehhez hasonlóval van ellátva, mely az emeltyűnek a (z) nyíl irányában történő átforgatásakor egy egyensúlyozott háromkarú (14) súlyemeltyűt emelvén ki. ennek orra mögé kapaszkodik. miáltal a (6) emeltyű a fölrajzolt ferde helyzetben rögzíttetik. Ezen (14) súlyemeltyű fölfelé álló karjával (c és d) vonóhuzal van összekötve. Ezen vonóhuzalok mindenikének másik vége egy (16) korong kerületéhez van kapcsolva, melyeknek forgáspontjában még egy egy szívcsúccsal bíró (6) emeltyű van forgathatóan alkalmazva. A (16) tárcsák mindenike (17) kiugrással van ellátva, melynek a (16) korongtól függetlenül forgó (6) emeltyű, a fölötte elrobogó vonat által eszközölt átfordításakor nekifekszik és ezáltal a korongot magával viszi. Ezáltal a (c) vagy (d) vonóhuzal a (16) korongra gombolyíttatik és a (14) emeltyű a (q) nyíl irányában meghúzatik, minek következtében a rögzítés megszűnik úgy, hogy a (6) emeltyű ismét függélyes helyzetbe visszalenghet (9. ábra). Mivel a (16) korong (17) kiugrás a hozzátartozó (6) emeltyű külső oldalán fekszik, természetes, hogy a vonatnak ellenkező irányból (jobbról) való jövetelekor az első (6) emeltyű befelé lenyomatik a nélkül, hogy a (16) korongot magával vihetné. A vonat tehát a sorompót nyitó vagy záró második (6) emeltyűt akadálytalanul átfordíthatja a másik oldalra, mely ennek megfelelően akadálytalanul rögzíthető. A rögzítés megszűnik, mihelyt a vonat a harmadik (6) emeltyűt lenyomta. Ugyanez a folyamat ismétlődik a sorompón túl, pusztán azzal a különbséggel, hogy ott a sorompónak nyitása képezi valamennyi emeltyűmozgás czélját. Az (a) és (b) vonóhuzalok rugékony közbeiktatott alkatrészeit nem kell alkalmazni, ha az ingaszerű (6) emeltyűket hosszú nyomósinekkel pótoljuk, melyek a vasúti sínek oldalán úgy vannak mozgathatóan elrendezve, hogyha a vonat balról közeledik egyik végük, ha a vonat jobbról közeledik, ellenben másik végük nyomatik le, azon czélból, hogy az (a) vagy (b) vonalhuzalokat a menetiránynak megfelelően egyik vagy másik irányban mozgassuk. Az ezen követelmények szerint működő nyomósín a 10. ábrán van föltüntetve. A nyomósínt nyugalmi helyzetében erős rúgók úgy nyomják fölfelé, hogy (18) középrésze a vasúti sín fölött vele párhuzamosan kevéssé kiáll. Ezen sín végei horogszerűen vannak kiképezve és megfelelő alakú (19) rögzítő tartókba kapaszkodnak, továbbá (20) szögemeltyűkkel vannak csuklósan összekapcsolva, melyekhez az (a) vagy (b) vonóhuzal van csatolva. Rögzítőkészűlék itt is szükséges, mert különben a (18) sín, mihelyt a vonat közepén végighaladt, ellenkező helyzetébe pattanhatna vissza. Czélszerű a (14) rögzítőemeltyűket a nyomósín nagy hossza következtében két szögletemeltyűre osztani. Ezen rögzítőszerkezet kikapcsolása ugyanolyan emeltyűk segélyével eszközölhető, mint a milyenek a 9. ábrán föltüntetettek. Személyek és fogatok biztonságának emelése szempontjából még egy készüléket lehet a sorompó közelében elrendezni, mely
