19029. lajstromszámú szabadalom • Aluminium-magnézium ötvözet
A szén és a sziliczium épúgy, mint a nitrogén, a ruganyosság határát, a nyújthatóságot, törési szilárdságot és a vízzel szemben tanúsított ellenállóképességet csökkentik. Különösen fontosak az aluminium-magnézium-ötvözetekre a nitrogéncsoport elemei. így pl. kevés arzén, antimon vagy foszfor az ötvözet nyújthatóságát fokozza. 100 rész alumíniumból és 15 rész magnéziumból vagy 100 rész alumíniumból és 15 rész magnéziumból és kis mennyiségű antimonból álló ötvözet esztergályozás közben a sárga rézhez hasonlóan viselkedik, a foszforral kezelt ötvözet azomban az esztergályozásnál inkább a kovácsolt vasra emlékeztet. 10—15 rész magnéziumból és 100 rész alumíniumból álló ötvözet 1 /i —Vs-820 1 ' n a " gyobb törési szilárdsággal bír, mint a közönséges öntött vas ós ezzel ellentétben bizonyos határig kovácsolható, mely tulajdonságot pl. antimonnak stb. hozzáadagolásával még fokozhatjuk. Az aluminium-magnézium-ötvözet a kovácsolásnál bár SZÍVÓS, de mégis nyújtható, a képlékeny lágy tiszta alumíniumtól egészen eltérő anyag gyanánt mutatkozik. Az antimon, melynél a fémes természet jobban nyilvánúl mint az arzénnél, a törési fölületet finom szemcséjűvé és aczélhoz hasonlóvá teszi és az ömlesztési műveletre különös befolyással van. A tiszta aluminium-magnézium-ötvözet sötét vörös izzásnál híg folyós és ilyen marad akkor is, ha annak fölülete a higanyhoz hasonlóan fényleni kezd. Az öntvények ezen állapotban öntve igen tömören sikerűinek, a formák és még az 0 5 mm-nyi bőségű légcsatornák is teljesen kitöltetnek. Az ötvözet eszerint az öntésnél ugyanoly magatartást tanúsítja, mint a tiszta alumínium. Ha azomban a tégelyben vörös izzásban lévő ötvözetben egy-egy darab antimont adunk hozzá, akkor az ötvözet mindenek előtt az oldódó antimon közelében szívósan folyóssá lesz és ezen zona a hozzáadagolt antimon mennyisége szerint tovább terjed addig, a míg az egész massza sűrű péppé nem lesz és a kavaró rúd abban állva nem marad. i Ekkor a tüzet erősbíteniink kell. mivel a massza megint csak fehér izzásnál ömlik meg egészen, a mikor is az antimon tökéletesen föloldódik. Ezen ötvözetet már most csak világos és vöröstől egészen fehér izzásig terjedő állapotban önthetjük. Az ilyen öntvénydarabok ugyanazon mechanikai magatartást tanúsítják, mint a tiszta aluminiummagnézium-ötvözet és nem likacsosak, míg ellenben az antimon nélküli, izzó állapotban öntött ötvözetek gyakran nem tökéletesen tömör öntvényeket szolgáltatnak. Ha a tégelyfal valamely pontját sűrített légsugár segélyével hűtjük, akkor a fém ezen ponton megmerevedik és kissé eltérő összetételt mutat, mint a tégelyek még folyós tartalma. Az antimonnal tehát az aluminium-magnézium-ötvözetek olvadási pontját (a nagy olvadási ponttal bíró nehéz fémekkel szemben) az értékes mechanikai tulajdonságoknak káros befolyásoltatása nélkül emelhetjük; ezáltal azonban a fajsúlyt is nagyítjuk. Ezen ötvözet előállításánál czélszerűen úgy járunk el, hogy a védő födél alatt ömlesztett alumíniumban az antimont föloldjuk és ezután a magnéziumot darabonként az ömlesztett masszába adagoljuk. Azon pillanatban, midőn a magnézium oldódni kezd, a fém már lassan folyik és további magnézium hozzáadagolásánál pépszerűvé válik, mely csak nagyobb (fehérizzási) hőmérséknél lesz újból higfolyóssá. Fontos, hogy ezen ötvözet megömlesztésénél csak agyagból, szénből vagy porczellánból készült kavarókat alkalmazzunk, mivel a vasból készültek igen gyorsan föloldóduak. A tiszta alumínium kis mennyiségű antimon alkalmazásánál inkább szürke, öntöttvasszerű törést nyer és az olvadási pont, a mint ez kísérletekből kitűnt, nagyobb (25°/0 -os) hozzáadagolásoknál szintén emeltetik, de nem azon mérvben, mint az alumínium-magnézium - ötvözetekéi sokkal kisebb (10— 15°/0 -os) hozzáadagolásoknál. Pl. a 25°/0 antimonnal kevert alumínium még vörös izzásánál is, míg 100 rész alumíniumból és 20 rész magnéziumból álló aluminium-magnézíum-ötvözet 10—15°/0 rész antimonnal
