19013. lajstromszámú szabadalom • Újítások kultivátorokon

2 -föl. Ez utóbbit czélszerűen azon csapágy­tokban rendezzük el, melyben az (a6) villa­szár is forog. A két szélső (a2) fogaskerék, melyek közül a 6. ábrában csak az egyik van föltüntetve, az (a4) fogaskerékkel kap­csolódik, a villa forgásánál teliát azok is forgattatnak. Az (a4) kereket a villa egyik oldalán elrendezett fogazott ívvel is helyet­tesíthetjük, ha a külső (a2) fogaskereket a villaforgásnak csak egy része alatt akarjuk mozgattatni. A 7. és 8. ábrákban föltüntetett módosí­tásoknál a tokalakú (al) villarészek fölső és alsó nyílása ovális, míg közepén köralakú harántmetszettel bírnak úgy, hogy a villák­nak a nyíl irányában való forgásánál a ta­laj által az (a) korongokra gyakorolt ellen­állás az (a3) szárakat a 8. ábrán föltüntetett állásban tartja, miáltal a korongszélnek a talajba bevágó része mélyebb helyzetbe jut, mint a szemben fekvő szélrész. A gép át­vezénylésénél a szárak az ellenkező állásba helyezkednek úgy, hogy a talaj a kultivá­tor visszamenésénél is megmunkáltatik. Ha a talajt a közönségesnél nagyobb mély­ségre kell fölásnunk illetőleg meglazítanunk, akkor mindegyik villarészen két korongot erősíthetünk meg, mely mindkettő vagy me­lyeknek csak egyike lapos lehet. Az egyik korong a talajt a fölszín közelében, a másik pedig az alatta fekvő talajrészt lazítja meg. Lehet az egyik villaágou az egyik korongot közel a talajhoz, a másik korongot pedig a másik ágon nagyobb mélységben elrendezni, mely utóbbi esetben a fölső korong nagyobb lehet, a mikor is a korongot hordó villa­ágat a villatengelytől távolabbra helyezzük. Ily koronggal kisebb erő kifejtésével végezhetjük az ásást, még pedig a kultivá­tornak úgy előre, mint hátrajárásánál. A villák az (a7) és a (b) kúpkerekek ál­tal hajtatnak (2. ábra), melyek közül az utóbbiak a (b3) tengelyen (1. ábra) elrende­zett (b2) kúpkerék által hajtott (bl) tenge­lyeken ülnek, mely (b3) tengely a (b3) rézs­útos tengelyen elrendezett (b4) kúpkereket hajtja; ezen tengelynek alsó végén lévő (b6) kúpkerék a (b8) tengely (b7) kúpkere­kével kapcsolódik. A (b8) tengely a szer­számokat a másik oldalon a (b7*) kúpkerék közvetítésével hajtja. A (b7) és (b7*) kere­kek a (b9) kerék közvetítésével hajtják a (bl) tengelyeket. A V-alakú (C) keretet hátsó végén a (c) kerék hordja, mely (cl) tengelyével együtt (4. ábra) függélyes síkban az egyik oldal­tól a másikig leng, ha a vontatógép az egyik vagy a másik irányba vezényeltetik; a kul­tivátor tehát automatikusan követi a von­tatógépet. A (cl) tengelyt, mint azt a 4. ábrából láthatjuk, a (c3) függélyes vezetékekben mozgó (c2) keret hordja. Ezen vezetékek a (c4) harántsín végein csúszhatnak föl és alá, mely sín közepére a (c2) kereten futó (c5) csiga van szerelve. A (c4) harántsín mind­egyik végén a (c6) lánczkerekeket hordja, melyek körül a (dl) rúgók által (3. ábra) a (C) kereten megerősített (d) lánczok a (d2) korongohoz futnak; ez utóbbiaktól (d*) lán­czok vezetnek a (d3, d4, d5) csigákon át (1. ábra) az (A) hátsó kerekek (d6) porsü­vegeihez, áhol azok meg vannak erősítve. Az emelés nagyobb megkönnyítése czéljából a (d2) korongok (d7) rúgókkal vannak ellátva (3. ábra). A (d2) korongok az (o) kézi kerék (1. ábra), az (ol) tengely és az (o2) csavar segélyével működtetnek. Ha a kézi kereket forgatjuk, akkor az összes lánczok egyszerre mozgattatnak és így az ásási mélység sza­bályozható ; lehet természetesen így a szer­számokat a talajból egészen is kiemelni. Ha a vontatógépet a kultivátor nélkül akarjuk használni, csak az (f) csapágy (fl) födelét kell levennünk, a rézsútos (b5) ten­gelyt megemelni és a (d*) lánczoknak a (d6) porsüveggel való összeköttetését megszün­tetni, hogy a gépet szabaddá tegyük; a (Bl) fogaskereket tengelyén eltoljuk és a (B4) kerékkel hozzuk kapcsolatba, minek megtör­téntével a gépet függetlenül a kultivátortól eltávolíthatjuk. A (bl) tengelyek mindegyike előnyösen két csuklós részből készül azon czélból, hogy azoknak végeit (mint az a 2. ábrán balol­dalt látható) befelé lendíttethessük.

Next

/
Thumbnails
Contents