19011. lajstromszámú szabadalom • Távkapcsolási eljárás és készülék kizárólagos kapcsolások létesítésére elektromos vezetékek által és elektromos vezetékek között (Autocommutator)

— 2 -való elmozgatására, míg a másik, pl. minusra polarizált elektromágnes egy másik koordinátának elmozgatására, illetve ugyanazon kontaktusrésznek ezen második koordináta irányában való elmozgatására szolgál. A kontaktusrész e közben egy karrirozott síkon keresi föl a kontaktust azon vezetéki sodronnyal, melyen át a kívánt elektromos hatásnak létesülnie kell, azonban oly módon, hogy a hatás csak akkor következik be, ha az illető kontaktus teljesen létrejött. A nevezett két kontaktus-gombtól az autokommunikátornál az egyik sodrony oly módon ágazik el, hogy az egyik ág az egyik polarizált elektromágnest áramolja körül s innen a földbe vezet, a másik sodrony-ág a másik elektromágnes körül vezet a földbe, míg ellenben a harmadik sodrony-ág a nevezett kontaktusrészhez csatlakozik. Ha most már az egyik, pl. plus-kontaktusgomb lenyomása folytán hasonló áramlöketek továbbíttatnak, úgy a plusra polarizált mágnesnek fegyverzete lengésbe jön és a kontaktusrészt oly módon tolja egy darabon vissza, hogy az tovább fémi kapcsolatba nem jöhet. Ha azonban most már a másik minus-kontaktusgomb lenyomása által hasonló áramok továbbíttatnak, úgy ezek a minusra polarizált mágnest gerjesztik, minek következtében a kontaktusrész a második koordináta irányába mozog és pedig úgy, hogy előzőleg az egyes sodronyvezetékek megjelölésével ellátott koczkákon csúszik végig s azért a minus-áramot az illető vezetékekkel közli, azonban ezen áramok nem juthatnak kifejezésre, mivel az illető jelvevő-készűlék rendesen csak plus-potentiával bíró áramok által gerjeszthető és másodszor azért, mivel ezen mozgásnak már megkezdése alkalmával a jeladó-állomásnak kapcsolata a plusra polarizált relaisvel megszakíttatik. Ezen folyamatnak az a következménye, hogy miután a két koordináta irányában való elmozgás által a kontaktusrész a kívánt koczkának sodronyával kontaktusba jutott, a jeladó állomásról plus potentiával bíró áramlöketek továbbíthatók, melyek a kontaktusrészre semmi befolyást nem gyakorolnak, úgy hogy az illető koczkának sodronyával kapcsolatban marad s másodszor, hogy ezen plus potentiával bíró áramlöketek csak a megfelelő jelvevő-készűléken jutnak kifejezésre. Önmagától értetődik, hogy az említett plus potentiával bíró áramlöketek ekkor már sem az egyik, sem a másik nevezett kontaktusgombok által nem továbbíttatnak, hanem egy jeladó-készülékből, melynek szerkezete megfelel az előidézni kívánt elektromos távhatásnak. A nevezett kontaktusrész oly módon jut vissza eredeti helyzetébe, hogy az illető kontaktusgomb ismét minus potentiával bíró áramlöketeket közvetít, miáltal a kontaktusrész egy ütközőhöz vezettetik s innen önműködőlég visszatér kezdeti állásába. A mi a föntebb említett különböző hatásokat illeti, azokról legyen elég ezen bevezetésben csak annyit mondani, hogy azok összefüggésben állanak relaisknek és polarizált mágneseknek elrendezésével, a mi a következendőkből fog világosan kitűnni. A mellékelt rajzlapok ábráin a találmánybeli készüléknek oly alakja van bemutatva, mely alkalmas arra, hogy abból a találmány lényege megérthető legyen. Ezen rajzlapokon az 1. ábra a jeladó-állomással kapcsolatban lévő autokommunikátornak fölülnézete, az áram útjának föltüntetésével, a 2. ábra részletrajz gyanánt az 1. ábra egy darabjának fölülnézete, a 3. ábra az autokommunikátornak szintén fölülnézete, azonban nem nyugalmi, hanem munkahelyzetében, a 4. ábra az 1. ábrának (x—x) sík szerinti metszete, jobb oldalról nézve, az 5. ábra ugyancsak az 1. ábrának (z - z) sík szerinti metszete, a 6. ábra az akasztó-kerék egy kiviteli alakja a hajtómű nélkül, a 7. ábra a kontaktusrésznek nézete, kapcsolatban egy polarizált elektromágnessel, míg végül a 8. és 9. ábrák a polarizált elektromágneseknek oly módon való elrendezését tüntetik föl, melynél fogva lehetségessé válik a