18983. lajstromszámú szabadalom • Újítás sinek szabad illesztésén

metszetű (d) rudat alkalmazhatunk, annak veszélye nélkül, hogy az a keréksúly alatt eltörnék. A (d) rudat a sínvégek egyikével úgy kötjük össze, hogy az hornyában fölfelé el ne mozdulhasson és így a sínfejjel állan­dóan egy fölületet képezzen. Mint az ábrá­ból látható, az (e) horony és (d) rúdnak benne fekvő része alul szélesebb, mint fölül (4. ábra), azaz az (e) horony oldalfalai fölfelé befelé hajolnak, minek folytán a (d) rúd az (a) sínfejben függélyes értelemben el nem mozdulhat. Ellenben az (f) horony oldalfalai (3. ábra) függélyesek és a meg­felelő rúdvég derékszögű keresztmetszetű, úgy hogy az (f) horonyban föl- lefelé mozog- i hat. Ha a sínvégeket a (c) hevederek össze- ! foglalják, úgy az (a) sínfejbe szilárdan be­foglalt (d) rúd egyszersmind a (b) sínfejben is rögzítve van. A (c) rúdnak a sínvégek illesztési hézaga fölötti és (b) sínfejben lévő része, mint a 2 ábrából látható, kissé dom­ború (g) fölső föliilettel bírhat, úgy hogy keresztmetszete az illesztés fölött kissé erő­sebb. míg a végén kissé gyöngébb legyen, oly czélból. hogy ha a kocsikerék az illesz­tés fölé kerül, a (d) rúd gyöngébb vége fölemelkedve, a közepe a keréksúly alatt kissé behajolhassék. A leírt elrendezés mellett a (d) rúd az (e, f) hornyokba nagyon könnyen betehető és azokból ismét kivehető; arra, hogy a rudat betegyük, a heveder kapcsolást szét kell bontanunk és aztán a (d) rudat meg­felelő végével a fecskefarkalakú (e) horonyba toljuk, mire a (d) rúd szabad végét már most az (a) sín segélyével a (b) sín (f) hor­nyával beemelve, a heveder kapcsolást új­ból létrehozzuk. A találmánybeli javítás már kész pályá­kon is egyszerűen alkalmazható. A javítás a szabad illesztés összes ismert előnyeinek ] megtartásával kiküszöböli annak eddigi liát­(1 rajzlap rányait, nevezetesen megszűnteti a kerék­nek a sínvégeken eddig szenvedett rázkód­tatásait, melyek hamar megrongálták az al­építményt, továbbá magukat a vasúti kere­keket, a lokomotivokat és ily módon köz­vetve fokozták a pálya bizonytalan voltát. Különösen tapasztalták, hogy a szabadon alkalmazott sínvégek között képződött lép­csők a kerekek futó fölületét nagyon meg­rongálták, úgy hogy különben még egész jó kerekeket e miatt el kellett dobni. A jelen találmánybeli javítás a szabad illesz­tésnek ezen fölsorolt hátrányait kiküszöböli. SZABADALMI IGÉNYEK. I | 1. Újítás sínek szabad illesztésén, jellemezve a sínvégek fejeibe metszett hornyok és az ezekbe illesztett rúd által, mely hossz­irányban szabadon elmozdúlhat és füg­gélyes értelemben az egyik sínvégben rögzítve van, míg a másik sínvégben ez irányban is szabadon kitérhet 2. Az 1. pontban igényelt javítás oly kivi­tele, melynél az egyik síuvégbe metszett horony fecskefarkalakú keresztmetszetű és a megfelelő rúdvég alul szélesebb, mint fölül, míg a másik sínvégbe met­szett boron}-, valamint a bele illő rúdvég derékszögű keresztmetszetű, oly czélból, hogy az előbbiben a rúd függélyes ér­telemben rögzítve legyen, míg az utóbbi­ban szabadon elmozdulhasson. 3. Az 1. pontban igényelt javítás olyan ki­vitele, melynél a rúd fölső fölületének egy része hosszirányban is domború, nevezetesen a sínvégek illesztési hézaga fölött a rúd erősebb keresztmetszetű, míg az a vége, mely függélyes irányban kitérhet, gyöngébb keresztmetszetű, oly czélból, hogy a rúd az illesztési hézag fölé gördült kerék súlya alatt kissé be­hajolhassák. melléklettel.) PALI_A» WÉSZVENV TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN

Next

/
Thumbnails
Contents