18937. lajstromszámú szabadalom • Újítások zárt ívlámpákon

hasítva, úgy hogy rugalmas nyelvek képződnek ; kívülről a széntartó egy része kónikuson van kiképezve. E részre egy kónikus hüvely van tolva, s a hasítékba egy peczek van dugva. Hogy a szenet betehessük, a hüvelyt föl kell emelni, mire a rugalmas nyelvek széttávolódnak; erre a szénrúd betétetik s a hüvely a peczek segélyével lenyomatik, mi által a nyelvek megint összeszoríttatnak. A harangot egy kengyel a vezető korong alsó karimája fölé húzza; a kengyel alul egy fölhajtással bír, mely a harang fenekén lévő kivágásba fogódzik; maga a kengyel tekercsrúgókra van fölfüggesztve, mely rúgók a keret izolált nyílásaiból indulnak ki, s a korong alsó karimáján alkalmazott szigetelőkön mennek át. A fémbetét a fölső szén tartót is vezeti. A harangot kapcsok kötik egy gyűrűhöz, melyet rúgós lemezek a lámpatokhoz szorítanak, ha a harang be van helyezve. A lámpa kikapcsolását az ívemelő eszközli, mely az áramot teljesen megszakítja, s a tekercs megsérülését megakadályozza, ha a fényív nagyon megnövekedne, míg a series tekercsek az áramot megint zárják, ha a szénsarkok egymáshoz közelednek. A vezető cső fölül egy sapkával van elzárva, mely szigetelve a lámpa födőjén megerősített lappal van összekötve. A lámpa és a lámpatok rúgós vagy más engedékeny fiiggesztéssel van a tartóval összekötve. Mellékelt rajzokban az 1. ábra a lámpa függélyes metszete; a 2. ábra a lámpa függélyesen metszet oldalnézete ; 3. és 4. ábra az 1. ábra x—x, illetve y—y metszetei; 5. és 7. ábra a mozgószén tartó elől- és fölülnézete és alaprajza; 8. ábra az alsó széntartó függélyes metszete ; 9. és 10. ábra a váltakozó áramú lámpáknál alkalmazott kikapcsoló szerkezet fölül- és oldalnézete; 12. ábra a váltakozó áramú lámpáknál alkalmazott zajtompító berendezést mutatja. A lámpa egyik része az (a) kamra, mely a fölső szénnek szabályozó készülékét tartalmazza, mely a (b) csőből áll, mely fölső végén zárva van és a kamrába fölül van beillesztve. Az alsó széntartó a (d) harang aljában van megerősítve, a harang az (e) kengyel által (2. ábra) a kamra alján lévő (dl) betétkorongnak szoríttatik, úgy hogy a kengyel közepén föl van hajlítva s e fölhajtással az alsó (c) széntartó fenekén lévő (cl) bemélyedésbe fogódzik, fölső végén pedig (e2) horgokkal van ellátva, melyekbe az (e3) rúgók végei vannak beakasztva. E rúgók a kengyelt fölfelé húzzák, a rúgók alsó vége a (d2) korong (e4) szigetelőin megy át, fölső végük pedig az (a3) koronghoz van az (e5) szigetelők segélyével erősítve. A (dl) betétkorong az (a2) lap egy kivágásában van elrendezve, az (a2) lapot pedig az (a) kamra (al) karimájával (d3) csavarok kötik össze. Az (e) kengyel e szerint az áramot az alsó széntartóhoz vezeti. Ezekből kitűnik, hogy a harang és az alsó széntartó bevételére elegeudő az (e) kengyelt lefelé húzni és az (e2) horgokat kikapcsolni. A fölső széntartó egy (b) csőben csúszik s a fölső szén a (g) korongnak (gl) nyílásába van beerősítve. A (g) korong az (a) kamrában mozog, széléhez közel a (h) működtető rúddal van összekötve s e rúddal szemben az (a2) toldaton nyugszik. Ha a (h) rúd fölfelé mozgottatik, magával vonja a (g) korongot, mely a szenet fölemeli és a fényívet zárja. Egyidejűleg a (g) korong az (a2) toldatról leemeltetik, a (h) rúd lemenésekor a (g) korong az (a2) toldattal megint érintkezésbe jön és a szenet, mely folyton a korongon át lesz vezetve, részben kikapcsolja. A kívül lévő szabályozó szerkezet egy a (h) cső (bl) gyűrűjén forgathatólag megerősített (i) emelőből áll. Az emelő forgási pontjának mindkét oldalán hajlékony (i2 i3) zsinórokkal van az (1 és 14) solenoid magokkal összekötve, miközben a zsinórok az (i4 i5) görbe fölületeken futnak. I Az (a) kamra tetején egy (m) mérséklő ! henger van elrendezve, melyen a (h) rúd