18923. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kemencze zink előállítására
ból és a kohász által megválasztható keverékből készül. Ennek az (a) csőnek belsejében egy vékony (b) fémtok van elhelyezve, a cső és fémtok között lévő (e) köz pedig: 95 súly rész égetett magnézia és 5 súlyrész égetett mész keverékével van kitöltve. Erős hevítésnél a vas meglágyul és a jelzett keverékkel a nagy hőségben igen keménnyé válik, összesül. Ily retorta néhány hétig maradhat rendkívül erős lángnak kitéve, de azonkívül a nátriumkarbonát alkalmazása következtében a retorták jóval alacsonyabb hőmérsékletnél is üzemben tarthatók. A (zinkércz, nátriumkarbonát és szén) keveréket a retortába a rendesen a (d) dugó segélyével elzárt nyíláson töltjük be. A zinket az (e) gyűjtőkben gyűjtjük össze, mely az egyes retorták megnyújtását képezi. Világos tehát, hogy — mint azt már bevezetőleg jeleztük, — a keveréket az egyik oldalon töltjük a retortába és a fémet a másik oldalon vezetjük onnan el. Az (f) retorták két vagy több vízszintes sorban vannak az 1., 2. és 3. ábrán látható kemenczében elhelyezve. A csatolt rajzon látható kiviteli módozatnál a kemencze fűtésére egy Riché-féle gázfejlesztőben előállított gáz szolgál, de világos, hogy bármely más fűtés is alkalmazható. Ha a zinket dús érczekből állítjuk elő, az eljárást oly módon végezzük, mint azt föntebb leírtuk, hogy az érczeket közvetlenül az (f) retortákban kezeljük. Ez az eljárás mindenféle, ma földolgozott zinkércz, tehát zinkkarbonát, szulfát silikát esetében alkalmazható. Eljárásunk épp úgy alkalmazható sze gény érezek esetében is és ez találmányunk egyik legnagyobb előnye. A zink a holtkőzetet a karbonát hatása következtében a szén jelenlétében könnyen hagyja el. Az eljárás kivitelénél a keverékünkből a leírandó módon előállított téglákat egy (h) kádas kemenczébe (fi. ábra) tesszük, alkalmas mennyiségű, (mintegy 18—23%) tüzelőanyaggal keverjük és a (h) lcemenczét az (i) fúvókon ; fuvatjuk. Az ekkor keletkező füstöt a (j) gyűjtőben gyűjtjük össze. A műveletnél képződő salakot, mely 15—3 50 /0 zinket tartalmaz, alúl távolítjuk el. A (j) gyűjtőben összegyűlt füstöt ezután újból kevés nátriumkarbonáttal és szénnel keverjük és az (f) retortákban lepároljuk. A füstből a fém rendkívül könnyen, jóval könnyebben válik le, mint a nyers érczből. Példaképen a következőkben fogjuk a használandó keverék egy összetételét ismertetni. Tegyük föl, hogy 20°/0 -os pörkölt gálmát akarunk földolgozni. Ekkor 250 1. vízben 80 kg. nátriumkarbonátot oldunk, az oldatba pedig 1 tonna érczet hányunk és ehhez 30 kg. koksz vagy faszénport keverünk. Ily módon egy pépet nyerünk, melyet megszáradása után lapátokkal téglákká alakítunk. Ezeket a téglákat valamely alkalmas módon kiszárítjuk. Az ily módon kezelt téglákat ezután a föntebb jelzett kádaskemenczébe rakjuk, mely kemenczében mintegy 250 k. 60—70% zinket tartalmazó füstöt állítunk elő. Ezt a füstöt a retortákba töltjük, miközben még 30 -40kg.nátriumkarbonáttal és 30 kg. kokszvagy faszénporral keverjük. A retortákban mintegy 800 - 1000° ra való fölhevítés által két óra múlva 160—170 kg. fémzinket kapunk egy-egy tonna érczből. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás zink előállítására, az által jellemezve, hogy zinkéreznek, nátriumkarbonátnak és szénnek keverékét hevítjük, tekintet nélkül arra, hogy dús vagy szegény érczet dolgozunk-e föl. 2. Szegény érezek földolgozásánál egy eljárás, az által jellemezve, hogy a zinkércz. nátriumkarbonát és szén keverékéből készült téglákból tüzelőanyag segélyével előzetesen zinkfüstöt állítunk elő, melyet azután az 1. alatt védett módon nátriumkarbonát és szén keverékével kezelünk. 3. A zink előállítására szolgáló eljárás kivitelére használt retorták különleges kiképezése, az által jellemezve, hogy a re-