18902. lajstromszámú szabadalom • Védőkoszorú rugalmas abronccsal bíró kerekek számára

készíthetők, azonban mégis legelőnyösebb azokat aluminiumbronzból előállítani, mivel ez által a védőkoszorú súlya tetemesen csökken. A lamelláknak az abroncs külső fölűletével érintkező lapjuk rendesen sima, azonban esetleg keresztirányban futó hornyokkal is ellátható, azon czélból, bogy ez által a tapadás a lamellák és rugalmas abroncs fölűlete között emeltessék. A (b) lamelláknak az (a) hevederre való erősítése végett különböző módon járhatunk el, a szerint, a mint azt azon járművek, melyeknél a védőkoszorú alkalmaztatik, megköveteli. Könnyebi) járműveknél, pl. kerékpároknál stb. elegendő a lamelláknak két végét (bl)-nél a hevederre hajlítani, mint az az 1. és 2. ábrákból látható, azonban ha nagyobb ellenállóképesség kívánatos, akkor még a szilárdság növelésére (d) szögeesek alkalmazhatók, mint az a S. és 4. ábrákban van föltüntetve. A megerősítésnek a föntebbiekben előadott két példája azonban csak könnyebb járműveknél alkalmazható előnyösen, mivel nehezebb járműveknél a lamelláknak begörbített (bl) részei a légtömlőnek gummivagy kaucsuk - anyagát a jármű haladása közben folytonosan becsíptetnek, minek következtében a rugalmas abroncsnak idő előtti elkopása, ill. megrongálása állana be. Az említett hátrány elkerülése végett előnyösebi) az 5. és 6. ábrán bemutatott fölerősítési módot alkalmazni. Mint ezen ábrákból látható, a (b) lamellák végei nincsenek az (a) heveder belső oldalára hajlítva, hanem csak annak két szélére vannak görbítve. Ezen elrendezés mellett, mint látható, nincs ok attól tartani, hogy a lamellák végei a tömlőt megrongálják. Az. 5. ábrabeli kivitelnél a lamellák az (a) hevederen keresztben végignyúló (s) tengelyekre vannak szerelve. A fölerősítésnek utóbbi módja már azért is előnyös, mert itt a lamellák tengelyük körül lenghetnek s ennek következtében a tömlő vagy abroncs rugalmassága még teljesebb mértékben föntartatik s másrészről á -] a hevederbe beágyazott (s) tengelyek az abroncsot nem rongálhatják meg. A fi. ábrabeli kiviteli alaknál (b) lamellák (e) szögeesek segélyével vannak az (a) hevederhez erősítve. Mint az 1 és 2. ábrából látható, maga az (a) heveder az egymástól megfelelő távolságban elrendezett (r) szögeesek segélyével van a tömlőhöz erősítve, mely szögecs a tömlőnek (f) burkolatán keresztülhatolván, fölső végén úgy van elhelyezve, hogy a (g) légtömlőt meg ne rongálhassa. A szögecs külső vége a hevederbe be van eresztve, oly módon, hogy a heveder külső fölűlete a lamellák belső fölűletének megfelelő egyenes síkot képez, míg a szögecsnek a (g) légkamrával szomszédos fölső vége le van kerekítve s szükség esetén még külön alátéti vagy födőtárcsával is látható el. Mint a 3. és 4. ábrákból kivehető, itt a heveder a helyett, hogy szögeesek közvetítésével volna a tömlőhöz hozzáerősítve, ezen kapcsolat létrehozására egy hajlékony, azonban nem nyújtható ím) szalag szolgál, mely a légtömlő külső burka körül megfelelően körülöveztetvén, a fölső széleihez csatlakozó (k) kampók segélyével akasztatik be a keréktalpnak befelé görbített széleibe, míg az (a) heveder (t) szögeesek közvetítésével foglaltatik hozzá ezen (m) szalaghoz. A fölerősítésnek ezen módja azon előnnyel jár, hogy itt a védőkoszorú szükség esetén igen könnyen el is távolítható a kerékről. Súlyosabb járműveknél a védőkoszorúnak szögeesek vagy külön szalag segélyével való fölerősítése előnyösebben helyettesíthető ragasztás által, mint az az 5. ábrán látható. Hogy ezen ragasztás kifogástalanul legyen eszközölhető, czélszerű szövetbetéttel bíró kaucsukból készült hevedert alkalmazni, míg maga a ragasztás akár hidegen, akár melegen valamely ragasztóanyag vagy vulkanizálás által hajtható végre. Különben pedig, a mi a heveder anyagát és alakját illeti, e czélra bármely tetszőleges anyag alkalmazható, mely az itt föllépő követelményeknek megfelel. A ragasztással való fölerősítés azonban mindenesetre azon nagy előnnyel jár, hogy a védőszalag széles