18867. lajstromszámú szabadalom • Kocsitengely csapágy
a csapágy-csésze egyesítésére szolgálnak, olyan a helyzetük, hogy a (d) közbeeső darabot lehetőleg kedvező módon rögzítsék, tehát az utóbbi minden eltolódás ellen biztosítva legyen. A (h) karély magasságát oly módon választjuk meg, hogy ez a magasság a csapágy-csésze nyíl-magasságával legyen egyenlő, mint az a 9. és 10. ábrából kitűnik. A (d) közbeeső darab, mely kéregöntvényből vagy más kemény és szívós anyagból készülhet, alsó fölűletén (j) lyukakkal van ellátva, melyekbe a csapágy-csésze hátsó fölűletén lévő (g) csapok fogódzanak; a közbeeső darabnak az (i) mélyedésbe belépő szögletei (k)-nál ferdén le vannak vágva, úgy hogy a (h) karélyoknak a (d) közbeeső darab elhelyezése után a közbeeső darabnak kifelé, illetőleg oldalirányban való eltolódása meggátolható legyen. A (d) közbeeső darab (l)-nél konvex fölülettel bír, míg középső része oválisalakú (m) mélyedéssel van ellátva, melynek középpontjától az (n) csaj) annyira kifelé áll, hogy az (111) mélyedés szélével áll egy síkban. Az (e) éknek alsó fölűletén egy konkáv (o) mélyedése van, mely a közbeeső darab konvex (1) fölületéhez lehetőleg hozzá simul. Eme konkáv (o) mélyedés közepén egy köralakú (p) konvex kiemelkedés van alkalmazva, melynek keresztmetszete a közbeeső darab (m) mélyedésének keresztmetszetéhez simul, a konvex kiemelkedés közepén a közbeeső darab (m) mélyedésének közepéből kiálló (n) csap befogadására szolgáló hoszszúkás (q) hasíték van alkalmazva. Az (e) éknek egymással szemben fekvő oldalain két lefelé irányuló, ferdén elvágott (s) végekkel bíró (r) karimájuk van. Az (r) karimák között lévő távolság az ék alsó oldalán körülbelül a (d) közbeeső darab szélességével egyenlő, úgy hogy az ék a közbeeső darabbal és a csapágy-csészével szemben annak következtében, hogy az (r) karimák a közbeeső darabnak két diametrálisan szemben fekvő (t u) pontjára fekszenek (8. ábra), rögzíttetik, míg egyúttal a (d) közbeeső darab és a csapágy-csésze a tengellyel együtt az ékkel szemben vagy az ék eme részekkel szemben vízszintes irányban kissé eltolódhatik. Az éken egymással szemben a (v) toldatok és elúl a (w) kiugrások vannak alkalmazva, mint az a már most is alkalmaztatni szokott ékeknél szokásos. Az (r) karimák lejtősen elvágott (s) fölűletei oly módon vannak alakítva, hogy az éket úgy az eddig szokásos csapágy-csészéknél, mint a föntebb leírt és egy közbeeső darabbal fölszerelt csapágy-csészénél alkalmazni lehessen. Egy ily ismeretes csapágy-csésze az (e) ékkel kapcsolatban a 12. és 13. ábrán látható, a csapágy-csészét (x) betű jelzi. Ennél az ék ferdén elvágott (s) fölűletei jönnek működésbe és az (x) csapágy-csésze ferdén elvágott fölűleteire fekszenek. Ha tehát a találmány szerint szerkesztett (c) csapágycsésze és a közbeeső darab meg nem szerezhető, az (e) ék minden változtatás nélkül az (x) csapágy-csészével kapcsolatban is alkalmazható. Az éknek ez a sajátossága általános használhatóságát teszi lehetővé, a nélkül, hogy alkalmazása nehézségbe ütköznék. Ha a részeket a (d) közbeeső darabnak a csapágy-csésze hátsó fölűletén való elhelyezése és a karélyoknak befelé, vagy a közbeeső darab letompított sarkai felé való hajlítása után egyesíteni akarjuk, az éket a közbeeső darab hátsó fölűlete fölött eltoljuk, míg az ék konvex (p) kiemelkedésének (q) hasítéka az (m) mélyedés fölfelé kiálló (n) csapját be nem fogadja. Ebben a helyzetben az ék az eltolódás ellen a (b) persely belsó fölűletén alkalmazott szokásos toldatok által biztosítva van, ha az utóbbiakat lefelé a kellő helyzetbe visszük. Ha a részek a föntebb jelzett módon egyesítve vannak, a (q) hasíték és az ék alsó, valamint a közbeeső darab fölső fölűletén lévő konkáv és konvex felületek a tengely csekély hosszirányú elmozdulásának lehetőségét biztosítják, míg vízszintes síkban — mint azt előbb jeleztük — ugyancsak lehetséges egy bizonyos elfordulás vagy eltolódás, mert az (r) karimák a (t u) pontokkal érintkezésben vannak.
